Ahogy évek során egyre inkább elmélyedtem a főzés örömeibe, arra jöttem rá, hogy a mondás nagyon is igaz: "Minden tálalás kérdése!".  Természetesen mindez semmit sem ér, ha nincsenek meg az ízek, de való igaz, hogy egy jól sikerült kompozíció hozzájárul ahhoz, hogy ne csak a hasunk, de a szemünk is jól tudjon lakni.

Most, hogy karanténban vagyunk kénytelenek élni a mindennapi életünket, bizony sokaknak hiányozhat a kimozduláson túl az is, hogy ellátogasson egy hangulatos kis étterembe. De ahogy mondani szokás, ha a hegy nem megy... Így arra gondoltam, hogy a következő néhány blog bejegyzésem témája az lesz, hogy hogyan tudunk éttermi minőségű fogásokat készíteni a saját kis konyhánkban. 

Mielőtt belevágnánk az első ilyen receptbe, összeszedtem néhány fontos elemet, amik esszenciálisak ahhoz, hogy fine diningról beszéljünk:

• Rendhagyó ízpárosítások - például egy sós levesbe a legvégén hozzáadunk egy kis citromlevet, amitől rögtön kiszíneződik a többi íz is.
• Előre megtervezett tálalás - fontos, hogy mielőtt kimerjük az ételt a tányérra, gondoljuk végig a sorrendet, és az összeállítást. Sokszor mielőtt nekiállok főzni, végig szoktam nézni egy csomó ételfotót, amiből inspirációt nyerhetek az ideális tálalásról.
• Minőségi alapanyagok - azt hiszem, hogy ezt nem is kell részletezni
• Egy csipet "tréfli" , azaz csavar :-)

Tejszínes-fehérborban hidratált cukkini metélt - tökéletes tojással

Hozzávalók:

• 2 közepes cukkini
• 1 csokor friss kapor
• 1,5 dl fehérbor
• 1,5 dl tejszín
• 10 g teavaj
• 2 sonkahagyma
• 1 dl húsleves alaplé
• 4 egész tojás
• só, bors
• 2 evőkanál ecet

A hagymát nagyon apró kockákra vágom, és megfonnyasztom a vajon. Ha már üveges, ráöntöm a fehérbort és az alaplevet, és hozzáadom a kapor felét (apírtva). Kb. 20 percig alacsony lángon sűrítem, majd hozzáadom a tejszínt. Újabb 20 percig forralgatom alacsony lángon. Ezalatt a cukkinit nagyon vékony szeletekre vágom. A legjobb megoldás, hogyha spagetti hámozót használunk hozzá. (Ide kattintva látható ez az eszköz) . A cukkinit ezt követően alaposan besózom, és hagyom, hogy kiadja a levét. 10 perc elteltével kinyomkodom a levét, és beleáztatom két evőkanálecet + 1 dl víz keverékébe.

A fehérboros tejszínes főzetet leveszem a tűzről. Itt két út áll előttünk. Ha rusztikusan és egyszerűbben szeretjük, akkor késznek tekintjük, de ha van még lendület bennünk, akkor össze is turmixolhatjuk. 5 percet hűlni hagyjuk majd hozzákeverjük a lecsöpögtetett cukkini metélteket. Óvatosan összekeverjük és hagyjuk hidratálódni nagyjából negyed óráig, fedő alatt. (Itt már nem kell visszatenni a tűzhelyre, mert elég meleg a szósz ahhoz, hogy elvégezze a dolgát.) Amíg hidratálódik a cukkini, van időnk elkészíteni a buggyantott tojásokat.

Itt is két út áll előttünk, az egyik az, ha a klasszikus buggyantott tojást készítjük el, a másik pedig a tökéletes tojás opció. Ehhez kicsit türelem és egy maghőmérő szükségeltetik. Ezt azoknak ajánlom, akik már jártasabbak a konyhában, és kellő türelemmel vannak megáldva. A megmosott tojásokat, 65 fokos vízben egy órán keresztül főzzük, majd megpucoljuk őket, és a cukkini metéltekre ültetjük őket.

Tálaláskor friss kaporral szórjuk meg a remekművet.

Íme a pillanat, amikor a késünk a tojásba hasít.... Felejthetetlen látvány. 

Jó étvágyat kívánok, szemnek és hasnak egyaránt! :-)

A karantén helyzet bizony sok nehézség mellett számos csodás dolgot rejt magában. Csak rajtunk múlik, hogy ezeket a lehetőségként, vagy kötelező rosszként éljük meg. Nekem, mint a konyha és az evés nagy szerelmesének, bizony meg kell valljam, hogy nagy-nagy boldogságot okoz ez a helyzet. Minden nap friss péksüteményt tudok készíteni, napi két főtt ételt tudok az asztalra varázsolni, és mindemellett még internetes megbeszéléseket is le tudok folytatni, így azt hiszem teljesek a napjaim. :-)

Azt láttam, hogy mások is bizony a kezükbe ragadták a fakanalat, és előhozták magukból az ős-szakácsnőt :-) Ez igazán örvendetes tendencia.Most mutatok egy nagyon látványos, ámde mégsem bonyolult receptet, amivel Húsvétkor az egész családot meg tudjuk örvendeztetni. 

A kifli, ha jól tudom magyar találmány, és egyesek szerint ,annyira finom, hogy az ember, ha kezébe vesz egyet, rögtön mindkét csücskébe bele kell harapni gyorsan, nehogy más is kérjen belőle :-)

 Íme a receptúra:

• 600 g búzafinomliszt 
• 2,5 dl langyos tej
• 2,5 dkg friss élesztő (Ha esetleg a fagyasztóból vesszük elő, akkor fontos, hogy egy napot töltsön a sima hűtőben, különben nagyon lassan fogja kifejteni a hatását.)
• 50 g szobahűmérsékletű vaj
• egy teáskanál kristálycukor
• 1-2 teáskanál só
• 1 egész tojás

A tejet összekeverem az élesztővel, és hozzáadom a cukrot, és egy teáskanállal a lisztből. Félreteszem, és hagyom 10 percet kelni.

Eközben egy nagyobb edénybe mérem a lisztet, a sót, a vajat és a tojást is hozzá ütöm. A 10 perc elteltével, a lisztes keverékhez adom a tejes élesztőt. Ezután már jöhet is a dagasztás. Nem szabad megijedni, hogyha eleinte kissé ragacsos. Addig dagasszuk, amíg teljesen el nem válik az edény falától, és sima tésztát nem kapunk. Ha kicsit száraznak tűnik a tészta, akkor még adjunk hozzá langyos vizet. Nekem néha akár fél decit is felvesz plusszban.

 Letakarom a tésztát, és egy óráig kelesztem. Ezután 10 egyenlő adagra osztom. Ami engem illet, én mérleggel szoktam kimérni, mert szeretem, ha mindegyik kifli ugyanakkora lesz a végén. 

Mindegyik gombócot kinyújtom egy megközelítőleg háromszög formára, és feltekerem, majd hold alakot formálók belőle, és egyesével sütőpapírral bélelt tepsibe teszem őket. 

Újabb fél órát hagyjuk kelni. Ezalatt lesz a sütőnek ideje felmelegednie 180 fokra.

 Ha felmelegedett a sütő, megkenem egy ecset segítségével a kiflik tetejét tejjel, meghintem egy kis sóval, majd mehet be a sütőbe kb. fél órára.

Sose együk meg forrón, várjuk meg, amíg kicsit kihűl.

Boldog Húsvétot kívánok mindenkinek!

Nemrég abban a szerencsében volt részem, hogy elutaztunk Lengyelországba. Nagyon szeretem a lengyel konyhát, mert egyszerű és házias ízekkel dolgozik. Mindenféle giccset nélkülöz, és a végeredmény mindig valami igazán lélekmelengető. Szereztem is néhány receptet, amiket majd később fogok elkészíteni. Ezúttal az ott kint megszerzett füstölt sajtot tettem terítékre. Ez az egyik legkedvesebb sajtom. Olyan alakja van, mint egy szappannak, füstölt, és mindenféle cirádás díszek vannak a felszínén. Semmi mást nem kell vele csinálni csak meggrillezni. Ha jól tudom Redykolka névre hallgat. Arra gondoltam, hogy ehhez valami összetettebb köret illik. Így találtam ki, hogy avokádós-ementáli sajtos rizottót fogok készíteni. Ilyenkor télen kiváló ez a köretválasztás mert tele van vitaminnal, csodás színe van, és az íze a tavaszt idézi.

Hozzávalók 4 személyre:

- 250 g rizottó rizs

- 1,5 dl fehérbor

- 6 dl húsleves alaplé

- 4 érett avokádó

- 1 fej vöröshagyma

- 1 fél citrom leve

- 15 dkg ementáli

- egy csipet cayanne bors

- egy csipet őrölt szerecsendió

- só, bors

- bármilyen grillezhető füstölt sajt feltét gyanánt

- 50 g vaj

Egy serpenyőben a vaj felét felhevítem és megfuttatom rajta a felkockázott vöröshagymát. Ha már üveges, ráöntöm a rizottó rizst, és kicsit megfuttatom folyamatos kevergetés mellett. Felöntöm a borral, és hagyom, hogy elforrjon az alkohol belőle. Ezután jön a türelmi játék. Megmelegítjük egy másik edénybe az alaplevet, és hozzámerünk a rizottóhoz egy merőkanállal. Fokozatosan kell adagolni az alaplevet. Mindig meg kell várni, míg a rizs felszívja magát. Ne hagyjuk felügyelet nélkül. Közben megtisztítom az avokádókat, és egy villával összetöröm őket. Sózom, borsozom, és hozzáadom a cayanne borsot és a szerecsendiót is, végül a fél citrom levét. Alaposan összekeverem és félreteszem. 

Amikor már majdnem teljesen puha a rizs, hozzákeverem a lereszelt ementáli sajtot is. Ha elkészült a rizs leveszem a tűzről és hagyom 5 percet hűlni. Az avokádós keveréket csak ezután keverem hozzá. Fontos, hogy az avokádót nem kell főzni. A lényeg, hogy minél frissebb állapotban kerüljön az asztalra. A hűlési idő alatt pedig pont van idő a füstölt sajt meggrillezésére.

Dobry apetyt!

Nagyon szeretem az olyan ételeket, amelyekben ellentét párok vannak : édes- savanyú, sós - édes . Nehéz viszont úgy összeválogatni az ízeket, hogy végül ne disszonancia, hanem tökéletes harmónia legyen a végeredmény. Ezért is találtam ki, hogy az amúgy desszertnek szánt posírozott körtét új köntösbe csomagolom, és ezúttal egy sós ízvilággal kiegészítve alkotok egy remek kis előételt. Azoknak ajánlom ezt a receptet, akik nem szeretnék a karácsonyt azzal tölteni, hogy a konyhában szaunáznak, ugyanakkor kísérletezőek annyira, hogy meglepjék a családot egy új étellel.

Hozzávalók 4 személyre:

- 4 egész körte

- egy adag előre elkészített, vagy bolti leveles tészta

- 1 üveg száraz fehérbor

- 2 kisebb rúd fahéj

- 5 szem szegfűszeg

- 10 evőkanál barnacukor 

- 1 tojás a tészta megkenéséhez

- 100 g márványsajt

- 100 g tejföl

A körtéket félbevágjuk és kivágjuk a maghéjukat. A körte kis fekete szárát hagyjuk nyugodtan rajta, mert így még jobban fog mutatni a végeredmény.

Forraljuk fel a bort az összes fűszerrel, és a cukorral és óvatosan fektessük bele a körtéket, majd negyed óráig közepes lángon hagyjuk őket fődögélni a levükben. Használhatunk édes tokaji bort is, de akkor kevesebb cukor szükségeltetik.

Az az igazság, hogy biztos vannak, akik elítélnek ezért, de az az igazság, hogy házilag nagyon nehéz tökéletes levelestésztát készíteni. Életem során többször elkészítettem saját magam, de valahogy sosem lett olyan omlós mint a bolti, ráadásul még egy csomó idő el is megy vele. Úgyhogy vesse rám a követ bárki, én amondó vagyok, hogy nyugodtan használjuk a bolti változatot. Ha mégsem, akkor itt találjátok a házi receptet hozzá.

Amikor letelt a negyed óra, kivesszük a körtéket, és kihűtjük őket. Ezt követően négyzet alakú lapokat vágunk a tésztából, és belecsomagoljuk a körtéket úgy, hogy szépen kiadja a körte formát, majd lapos felükkel lefelé egy sütőlapra fektetem őket szigorúan sütőpapír használata mellett. A maradék tésztából levélformákat készítek, és ráragasztom őket a körtékre. Végül egy ecset segítségével bekenem őket a tojással, és már mehetnek is be a sütőbe 180 fokra 15-20 percre, vagy amíg aranybarnák nem lesznek.

Ezalatt összekeverem a márványsajtot a tejföllel.

Ha megsültek a körték a márványsajtos keverékkel tálalom őket.

Jó étvágyat hozzá!

Nincs mit tenni, beköszöntött az az igazi nyálkás, hűvös elő téli idő, ami elől bizony nagyon nehéz elmenekülni. Ilyenkor szeretek a leginkább sütéssel bíbelődni, és bizony ez a pite minden fáradságot megér. A karácsonyi fűszerek illata árasztja el sütés közben a lakást. Vanília, szegfűszeg és fahéj, mennyei egyvelege... Kell ennél több a boldogsághoz?

Íme az én sütőtök pitém receptje:

Hozzávalók egy 26 cm átmérőjű tortaformához:

A tésztához:

- 250 g búza finomliszt

- 125 g jéghideg teavaj

- 30 g porcukor

- 1 egész tojás

- 10 ml hideg tej/ víz

A töltelékhez:

- nettó 500 g megpucolt és felkockázott sütőtök

- fél liter minél magasabb zsírtartalmú tej

- 100/ 150g kristálycukor (attól függően, hogy ki mennyire szereti édesen)

- 1 egész vanília kikapart magja

- fél teáskanál őrölt szegfűszeg

- egy csipet fahéj

- 3 egész tojás

A habhoz:

- 250 g mascarpone

- egy egész tojás

- 2 evőkanál porcukor

- 1 egész vanília kikapart magja

A pite elkészítését a tésztával kezdem. A lisztet összekeverem a többi hozzávalóval. A vajnak nagyon hidegnek kell lennie. Egyszer láttam egy igen türelmes szakácsot, aki lereszelte a csaknem megfagyott vajat egy sajtreszelőn, és úgy adta tésztához. Na én nem voltam ennyire türelmes. Én megelégedtem azzal, hogy kisebb kockákra vágtam.  Nem kell nagyon sokáig nyüstölni a tésztát, hagyjuk meg jó omlósra, ezután lefóliázva mehet be a hűtőbe 1-2 órára is akár. Ha sietünk, akkor tegyük a mirelit hűtőbe 10 percre.

Miután lehűlt a tészta, nagyon gyorsan kell dolgozni, nehogy visszamelegedjen szobahőmérsékletűre. A legegyszerűbben úgy lehet kinyújtani, ha két sütőpapír közé tesszük. Ezután óvatosan belelapítjuk a tortaformába, lenyomkodva a széleket, és levágva körben a felesleges tésztát. Ismét visszamehet a hűtőbe 10 percre a tészta, a formával együtt.

Ezalatt elkezdek foglalkozni a töltelékkel. Egy lábasba felteszem főni a tököt a tejjel, a cukorral, és az összes fűszerrel. Nehogy lefedjük!!! Különben kifut az egész. Alacsony lángon, folyamatos kevergetés mellett főzzük puhára a tököket, majd botturmixoljuk össze. Tegyük félre hűlni.

A sütőt előmelegítem 180 fokra és beteszem a tésztát sülni. De még előtte fontos, hogy lefedjük egy sütőpapírral, és sütőbabokat, vagy sima babokat borítsunk rá, ezáltal is megakadályozva, hogy felpúposodjon a pite közepe.

10 percet sütjük a babokkal, majd levesszük őket és újabb 10 percet sütjük a tésztát. Most kezdenek majd igazán izgalmasak lenni a dolgok. A konyhában egyszerre csak összekeveredik az omlós, átsült linzertészta illata, a karácsonyi fűszerek aromájával.... Hmmmm! I'm in heaven....

A letelt a kétszer tíz perc, hideg helyre tesszük a tésztát, és hagyjuk addig hűlni, amíg már szabad kézzel sem éget  a közepe, ha hozzáérünk.

Amint kihűlt a tökös keverékünk is, hozzákeverjük a három tojást, és végigkeverjük egy botturmix-szal, csak hogy biztosra menjünk.

Már közel járunk a végéhez. Vegyük vissza a sütőt 150 fokra, borítsuk a tölteléket a pitetésztára, és tegyük be a pitét fél órára. Amikor kivesszük még remegnie kell a közepének. Ettől lesz olyan pudingszerű az állaga. 

Kb. negyed óráig hagyjuk hűlni. Ezalatt elkészítjük a habot. A mascarponét kikeverem a cukorral, a vaníliával és a tojássárgájával. A fehérjét egy csipet porcukorral kemény habbá verem, majd óvatosan beleforgatom a macarponés keverékbe. Jól lehűtöm, és már tálalhatjuk is a pite tetejére szeletenként halmozva.

Jó étvágyat hozzá!

Sajnos az élet mostanában meglehetősen távolra sodort hőn szeretett kis blogomtól, ami nem azt jelenti, hogy ne éltem volna a főzés szenvedélyének. Egyszerűen csak nem jutottam el odáig, hogy fel is tegyem a blogra az ételek receptjeit. De ezúton pótolom restanciáimat. Jöjjön is az egyik közelmúltban elkészült remek fogás receptje.

Lévén, hogy vészesen közeleg Szent Márton napja, így egy liba ihletésű receptet osztok meg veletek. Az elkészítése közepesen nehéz, de bármilyen vendéget le fog nyűgözni, nemcsak a látványa, de az íze is. 

 Hozzávalók:

- 4 nagyobb szelet libamell

- 250 g rizottó rizs

- 0,8 liter húsleves alaplé/ zöldség alaplé

- 40 dkg koktélparadicsom

- 300 g paszírozott paradicsompüré

- 1 fej vöröshagyma

- 2 gerezd fokhagyma 

- teavaj

- 2 dl száraz fehérbor

- friss bazsalikom ízlés szerint

- 15 dkg parmezán

A libamelleket alaposan megmossuk és egy éles kés segítségével átlósan beírdaljuk, de csak annyira, hogy ne vágjunk a húsig. Gyakorlatilag a bőr felszínén ejtünk csak vágásokat.

Sózzuk, borsozzuk, és egy tűzálló serpenyőben magas lángon először bőrös felét. majd a másik oldalát is 4-4 percig magas lángon megpirítjuk. Ezt követően betesszük a sutőbe 40 percre, a kisült zsírral együtt 180 fokra.

Ezalatt pont van elég időnk elkészíteni a rizottót. 

Egy mélyebb serpenyőben megfuttatom a vajon a vöröshagymát, majd hozzáadom a rizst, és néhány percig azt is megfuttatom. Ezután hozzáöntöm a felvágott koktélparadicsomot, majd a paradicsompürét. Amíg összerottyan, felmelegítem az alaplevet. A fehérboron a sor. Ez is mehet bele a paradicsomos rizses keverékbe. Amikor már kezd elforrni a leve, hozzáadok sót, borsót, és az apróra vágott bazsalikomot. Ezután folyamatos kevergetés mellett egy merőkanállal jöhet a felmelegített alaplé.  Nagyon fontos, hogy ne egyszerre adjuk hozzá, hanem kisebb adagonként. Ahogy elforr a rizottó leve, jöhet még egy merőkanál alaplé. Egészen addig, amíg meg nem puhul a rizs. Ekkor hozzáadom a reszelt parmezán felét, majd elzárom alatta a gázt, és 10 percre lefedem egy fedővel. 

Ezután nincs más hátra, mint a tálalás!

Friss parmezánforgácsokkal és a libamellel megkoronázva tálalom!

Boldog Márton-napot!

Nincs mit tenni, meg jött  az ősz. Ilyenkor az ember kicsit hajlamos elszontyolodni, és sötétebben látni a világot. De bizony ennek az évszaknak is meg van a maga szépsége és bája.

Ilyenkor nincs más dolgunk, mint az otthon melegét megteremteni. Azon túl, hogy beizzítjuk a kazánt, mást is tehetünk a cél érdekében, méghozzá azt ,hogy jobbnál jobb leveseket főzünk. Az egyik nagy kedvencem a pasta e fagioli, amely az olaszok egyik nagyon kedvelt fogása. Magyarra fordítva: tészta és bab. És valóban gyakorlatilag nem sok más hozzávaló kell ehhez a leveshez. Egyszerűségben nagyszerű ez az étel. Mindenkinek melegen, sőt FORRÓN ajánlom.

Hozzávalók 4 főre:

• 1 fej vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 kisebb szál sárgarépa
• 100 – 100 gr előfőzött vörös és fehérbab (ha nincs időnk rá, akkor használjunk mirelit babot, de semmiképp se konzervet!)
• 3 egész paradicsom (forró vízbe mártva, héj nélkül)
• 200 g paradicsompüré
• 3 dl húsleves alaplé
• 100 g parmezánsajt
• bazsalikom, oregánó
• 100 g tészta – lehetőleg cannellini
• friss petrezselyem
• olívaolaj
• só, bors

Felkockázzuk a vöröshagymát, és megfuttatjuk egy kevés olívaolajon, hozzáadjuk a megtisztított felkarikázott sárgarépát is, és kicsit fedő alatt hagyjuk párolódni. Ha úgy érezzük, hogy kezd leégni, akkor egy kicsi vizet öntünk alá. Sózzuk, borsozzuk. Ha már majdnem puha hozzáöntjük a felkockázott, héj nélküli paradicsomokat, a frissen felvágott bazsalikomot, petrezselymet és az oregánót is. Egy-két perc elteltével jöhet a paradicsompüré is. Felöntjük az alaplével, és beleöntjük a babokat is.

Alapos keverést követően a tésztát is beletesszük, és addig főzzük amíg teljesen meg nem puhul. Ekkor a lereszelt parmezán felét is beletesszük a levesbe, és jól összeforgatjuk. A másik felét a tálaláskor a leves tetejére halmozzuk, egy kis friss petrezselyem társaságában.

Igazán jó és egyszerű fogás ez egy szeptember végi estére!

Jó étvágyat hozzá!

Ez a recept egyszerűen a legtökéletesebb módja annak, hogy egy egyszerű hétköznapi vacsorából a legelegánsabb vacsorát varázsoljuk. Rendkívül házias, ugyanakkor krémesen lágy, és miután megette az ember úgy érzi, hogy az életben a legjobb dolog az evés…

A legjobb barátom már évek óta rágja a fülem, hogy készítsem el neki az ő nagy kedvencét a sirene po shopskit. Egyszer járt Bulgáriában és ott evett ilyet. Azt mondta, hogy élete egyik legfinomabb fogása volt, és azóta vágyik rá. A szerencse pedig úgy hozta, hogy az egyik bolgár barátnőm pedig hozott nekem ajándékba bolgár sajtot. Így már nem volt több mentségem rá, hogy miért is ne álljak neki ennek az ételnek.

Első olvasatra meglepően egyszerű ételnek tűnik, és az ember azt gondolná, hogy ebből az fakad, hogy az ízek sem túl felkavaróak. De épp ellengkezőleg, nagyon összetett, és egyszerűen jól esik a gyomornak.

A bolgárok egyik nemzeti eledelének az alapja a siren sajt, amit kifejezetten ott lehet csak kapni. Ha valakinek nincs olyan szerencséje, hogy kap ilyet, akkor se adja fel, lehet helyettesíteni feta sajttal.

Hozzávalók 4 személyre:

- 5 szem nagyobb paradicsom

- 20 dkg fetasajt

- 4 tojás

- csubrica fűszer / másnéven borsikafű

- só

- olívaolaj

A kisebb sütőedények alját kikenem az olajjal. A paradicsomokat, és a sajtot felszeletelem kb fél centi vastagságúra.

Elkezdek rétegezni. Előzör jön a sajt, aztán a paradicsom, (Ha valaki nagyon szeretne bele húst tenni, az tehet rétegek közé hajszálvékony kolbászszeleteket.) Ezu

tán mesózzuk enyhén, ezt megismételjük, majd alufóliával lefedve 180 fokos sütőbe tesszük 20-25 percre. Óvatosan kivesszük a formákat a sütőből, levesszük az alufóliát, és ráütünk mindegyik tetejére egy tojást. Visszatesszük a sütőbe még 5 percre, majd megszórjuk a tetejét borsikafűvel, és rögtön tálaljuk azon melegében.

Fantasztikusan finom!

Jó étvágyat hozzá!

via GIPHY

Eszelősen szeretem a paradicsomot Sajnos a boltban kapható változatnak nincs már szinte semmi íze, ezért is örülök annyira, amikor házi paradicsomhoz jutok. Képes lennék egy ültőmben egy egész ládával megenni.

Az a szerencse ért nemrég, hogy egy óriási karton pici szemű paradicsomot kaptam egy nagyon kedves barti pártól. Rögtön tudtam, hogy eljött a nagy pillanatom. Valami olyat szerettem volna belőle készíteni, amit előtte sosem, így esett a választásom a szárított paradicsomra.

Fontos megjegyezni, hogy a legfinomabb akkor, hogha napon szárítja ki az ember. Ám sajnos nálunk azért elég nehéz 5 olyan folyamatos napot találni, amikor egyfoltyában tűz a nap. Így érdemesebb a sütős megoldás választani. Természetesen nekem sikerült az egyik legmelegebb napot kiválasztani ehhez a művelethez, ami azt eredményezte, hogy gyakorlatilag egy hőkatlanban ültem 5 órán keresztül. Ám most már pont ideális az idő ahhoz, hogy nekivágjon az ember ennek az ínyencségnek.

Hozzávalók:

- 2 kg paradicsom

- befőttes üvegenként 1/3 étolaj

- 2/3 olívaolaj

- tengeri só

- fokhagyma gerezdek ízlés szerint (üvegenként 2-3)

- oregánó

Az eleje kicsit macerásan indul. A paradicsomokat félbe kell vágni és egy kanál segítségével kikaparni a belsejüket. A belsejükből később kiváló paradicsomlevest lehet készíteni.

A kikapart paradicsomok belsejét alaposan besózzuk és egy sütlapra fektetjük őket jó szorosan egymás mellé. A sütőt 80 fokra állítom, beteszem a paradicsomokat, és egy fakanál segítségével kitámasztom a sütő ajtaját, hogy a paradicsomból kicsapó gőz el tudjon párologni. Ezzel a módszerrel tudjuk elérni, hogy minél hamarabb megaszalódjanak a paradicsomok.

Én 5 és fél órán át a asztaltam emen nemes zöldséget. De aki szárazabban szereti az tovább is száríthatja.

Kivettem a sütőből a paradicsomokat, és hagytam kicsit hűlni őket. A fokhagymákat megpucoltam, és megfeleztem őket. Ezután nem volt más hátra, mint a rétegzés. Mindegyik üveg aljába töltöttem egy centinyi olívaolajat, erre jött a fokhagyma, a paradicsom, amit ezután megszórtam oregánóval. Aztán újabb réteg olaj, és így folytatom egészen az ultosó rétegig, aminél már nem olívaolajat öntök rá, hanem étolajat. 

Alaposan lezárjuk az üvegeket, és hűtőbe teszzük! 

Elég sokáig eláll, bár nem volt időm kitapasztalni, hogy meddig, mert túl hamar elfogy :-)

Buon Appetito!