Nagyon szeretem a főzelékeket. Szerintem igazi magyar specialitás. Sokak azonban még a mai napig rossz emlékeket őriznek róla, és az étel hallatán felidézik magukban a lisztes habarásos menzakosztokat. Ezért is ötlött az eszembe az, hogy kicsit hagyománykerülő módon készítem el a krumplifőzeléket. Hátha sikerül egy-két kétkedőt meggyőznöm arról, hogy igenis van a modern konyhában helye a főzeléknek.

Három dolgot csavartam ezúttal a burgonyafőzeléken. Egyrészről adtam hozzá mustárt, ezen kívül friss koriandert (ha valaki nem szereti, akkor használjon petrezselymet), és ami még egyedibbé teszi a fogást, az az, hogy liszt helyett önmagával sűrítettem. Ennek köszönhetően még azok is bátran fogyaszthatják, akik fogyókúráznak, vagy épp lisztérzékenyek.

Hozzá grillezett csevapot ajánlok, ami a nyári szezonban bizony, nagyon kelendő étel.

Hozzávalók:

A főzelékhez:

• 500 g aprószemű újburgonya
• egy csokor friss koriander
• 1 fej vöröshagyma
• 2 evőkanál mustár
• só, bors

A csavaphoz:

• 200 g darált sertéshús
• 200 g darált marhahús
• egy evőkanál paradicsompüré
• só, bors
• 1 tk őrölt pirospaprika
• 1 tk szódabikarbóna

Egy lábasba olajat öntök, és a felkockázott vöröshagymát megdinsztelem rajta. Ezután rádobálom a megtisztított újburgonyákat, és felöntöm annyi vízzel, hogy épphogy ellepje. Sózom, borsozom, és hozzáadok 3 egyész babérlevelet.

Amíg fő összedolgozom a csevap hozzávalóit is 5 cm-es hengereket formálok belőlük.

Amikor a krumpli már majdnem puha, kiveszek kb 4 szemet belőle és egy másik edényben krumplinyomóval összenyomom. Hozzáadom a mustárt az összetört krumplihoz, és alaposan összekeverem. Ezután a rotyogó krumplikról eltávolítom a fölösleges levet, és annyit hagyok csak rajtuk, hogy háromnegyedéig lepje csak el a krumplikat. A sűrítményt ezután keverem csak hozzá. Ezzel meg is volnánk a sűrítéssel. A koriandereket apróra vágjuk és azt is a főzelékhez adjuk. Néhány percig főzzük még, majd levesszük a tűzről. Amíg kicsit hűl, kisütöm a csevapokat is olajban, vagy akár ha szerencsésebbek vagyunk, grillezhetjük is őket. 

Nagyon friss és pikáns ez az étel.

Jó étvágyat hozzá!

Az igazat megvallva nem igazán vagyok az a rizses típus. Tudom, hogy mennyire egészséges, de valahogy mindig is száraznak éreztem. Aztán jött a rizottó, és megváltoztatta a véleményem alapjaiban. A rizottó igazából egy mennyei egytálétel, ami vetekszik a legfinomabb olasz tésztákkal. Szinte bármivel variálhatjuk, ám három nagyon fontos hozzávalót semmiképp sem hagyhatunk el belőle: fehérbor, vaj, és parmezánsajt. Ha még egy kis húsleves alaplével is megspékeljük, akkor elértük a tökéletesség csúcsát.

Azonban úgy éreztem, hogy még nem állok meg ezen a szinten. Ahogy a művel latin mondaná: "Sic itur ad astra" - Így jutunk el a csillagokig :-) Vettem egy adag vargányát is. Ugyan csak fagyasztottat találtam, de ebben a gombafajtában az a csodálatos, hogy még így is megőrzik azt a bámulatosan finom ízét. Tálaláskor hozzásütöttem egy kis libamájat is ,de természetesen enélkül is tökéletesen megállja a helyét. 

Hozzávalók 4 személyre:

- 40 dkg rizottó rizs

- 2 dl száraz fehérbor

- 15 dkg reszelt parmezán

- 15 dkg teavaj

- 1 fej vöröshagyma

- 1 l húsleves alaplé

- 30 dkg fagyasztott vargánya

- friss petrezselyem

- só, bors

- olívaolaj

 A vöröshagymát felkockázom, és olajon megdinsztelem. Ezután ráöntöm a rizottó rizst, és néhány perc elteltével felöntöm a fehérborral. Ezután hozzáadom a vaj felét.

Egy másik edényben felforrósítom a húsleves alaplevet, és egy merőkanál segítségével fokozatosan rizshez adagolom. Mindig hagyom, hogy elpárolódjon a folyadék. Fontos, hogy folyamatosan felügyelet alatt legyen az étel, mert könnyen odaég. A sóval óvatosan kell bánni, mivel a parmezán és az alaplé is sós. Borsot is teszek bele. Amikor már majdnem puha hozzáadom a vargányát, és a maradék vajat, illetve a sajt felét. Eközben apróra vágom a petrezselymet, amit azonnal hozzá is öntök. 

 Ha teljesen puha, nincs más hátra, minta tálalás. Friss parmezánnal és még egy csipet petrezselyemmel a tetején teszem az asztalra.

Buon appetito!

Manapság nagy divat lett elmenni hétvégén egy kiadósat reggelizni, valami olyan nyugodt helyre, ahol az átlagosnál jóval tovább fogyasztunk finomabbnál finomabb fogásokat, és miközben jókat csevegünk az élet nagy, vagy épp apró-cseprő dolgairól. Az ilyen reggelik közkedvelt étele a bagel, amelyet csöppet sem bonyolult elkészíteni.

Mostanában egyre többre értékelem az otthon töltött napokat, ezért is gondoltam úgy, hogy ezúttal otthon teremtek meg minden körülményt a tökéletes sunday brunch-hoz. Így ötlött az eszembe a bagel. De hogy kicsit csavarjak a dolgon, ezúttal a pisztáciás változatát készítettem el. Annyira finom lett, hogy az első szelet után a másodikra, már semmi mást nem tettünk, mint vajat. Az igazán tökéletes péksütemények fontos ismérve, hogy önmagukban egy kis darabka vajjal, megalkotják a tökéletes ételt. 

Íme a recept:

Hozzávalók 10 kisebb bagelhez:

- 60 dkg kenyérliszt

- 3 g instant élesztő

- 1 csipet só

- 3 dl langyos víz

- 1 evőkanál kristálycukor

- fél evőkanál étolaj

- 10 dkg megtisztított, összezúzott pörkölt pisztácia

- 1 evőkanál barnacukor a kifőzéshez

 Egy nagyobb tálba teszem a lisztet, és a sót, és ráöntöm az olajat. Az instant élesztőt a langyos vízbe keverem, és hozzáadom a cukrot. Ezután az élesztős keveréket ráöntöm a szárazanyagokra. Kézzel kb negyed óra alatt készre gyúrom. Nagyon fontos, hogy ezen ne spóroljunk, mert így lesz szép masszív a tésztánk. Egy órára félreteszem kelni. Ezután 10 kisebb adagra osztom. Egy sodrófa segítségével mindegyiket  fél cm vékonyra nyújtom, majd felpödröm őket, úgy hogy egyenlő hosszúságú "kígyókat" kapjak. Ezután összeillesztem a végüket, és már meg is  vannak a lyukas fánk alakú bagel kezdemények. Felforralok vizet egy nagyobb lábasban, a barnacukor társaságában, és mindkét oldalukat kifőzöm a bageleknek 2-2 percig. Ezután egy sütőpapírt vékonyan megkenek olajjal és rápakolgatom a kifőtt bageleket. Megkenem mindegyiket tojással, és rászórom a pisztáciát a tetejükre. 180 fokon 30 percig sütöm őket.

Nem kell megijedni, ha kicsit sötétebb barna lesz kívülről. Ez kell ahhoz, hogy belül se maradjon nyers a tészta!

Szép hétvégét kívánok! :-)

Sokszor mondják, hogy a nyár kedvez a fogyókúrának, mivel a nagy meleg miatt az ember nem kívánja az ételt...Ami azt illeti sajnos ez nálam nem így van. Ilyenkor is nagyon szeretek lenni, csak könnyedebb fogásokat. A jó idő nagy előnye, hogy ilyenkor a szabadban is lehet étkezni, és bizony nincs is annál jobb, mint amikor nemcsak a gyomrunk, hanem a szemünk is egyszerre gyönyörködhet a természet lágy ölén. A piknikezés már régóta az egyik kedvenc hétvégi tevékenységem. A kosarunkat Piroska módjára megpakolhatjuk minden földi jóval, és irány a szabad!

Egy ilyen hétvégi kiruccanás ihletett meg a konyakos libamáj brulée elkészítésében. Elsőre talán túlzottan úri ételnek tűnik, de egyáltalán nem az. Nagyon könnyű elkészíteni, rendkívül látványos , és egyszerűen nincs emberfia, aki ne lenne oda érte. Friss kalácsot sütöttem mellé, ami még nagyot dobott rajta. De ha nincs időnk rá, a péknél vásárolt fonott sütemény is ugyanúgy megteszi.

Íme a szuperfinom étek receptje:

Hozzávalók 6 adaghoz:

- 6-8 közepes méretű tűzálló tálka/ csatos üveg

- 500 g hízott libamáj/ kacsamáj

- 5 dl tejszín (minél zsírosabb annál jobb)

- 8 cl konyak

- 7 tojássárgája

- só, bors

A májat egy botturmix segítségével pépesítem, és egy haberő segítségével alaposan összekeverem a sóval, a borssal, és a tojássárgájákkal.

Egy edényben összekeverem a konyakot és a tejszínt és felmelegítem lassú tűzön. Nagyon fontos, hogy ne forrjon fel, csak meleg legyen, különben nem kapunk jó végállagot.

Amikor meleg, összeöntöm a libamájas keverékkel, és egy habverő segítségével elkeverem a csomókat. Nem kell megijedni, meglehetősen híg állagot fogunk kapni, de ez majd a sütőben megváltozik. Kiadagolom a keveréket a hőálló tálkákba. 

Egy mély tepsibe helyezem a tálkákat, és kétharmadáig felöntöm vízzel. Mehet is a sütőbe, 150 fokra, egy órára. Amikor kész, kihűtjük őket, és meghintjük barna cukorral mindegyik tetejét. Egy konyhai fáklya segítségével, pedig rákaralmellizáljuk a cukorréteget!

Egyszerűen mennyei! 

Mindenkinek bátran ajánlom, hogy készítse el!

Sajnos mostanában vajmi kevés időm és alkalmam volt belemerülni a konyha rejtelmeibe. De most mégis sikerült egy kicsit összeszednem magam, és ismét megosztani veletek egy remekbeszabott receptet. Világéletemben szerettem a nagyi almáspitéjét, de nagyi csak egy van, így nem is próbálkozom megismételni azt amit ő alkotott egykor. Azonban ragaszkodván az almához, úgy gondoltam, hogy sütök egy jó kis almatortát, és azon belül is a francia változatát. Ez gyakorlatilag nem áll másból, mint egy islertésztába töltött vaníliás rétegből, amire csuda finom almaszeleteket halmozunk, és tálaláskor porcukorral hintünk meg. Íme az eredeti recept:

Hozzávalók:

A tésztához:

• 250 g búza finomliszt
• 120 g teavaj
• 1 nagy tojás

A töltelékhez:

• 15 g teavaj
• 15 + 110 g kristálycukor
• 200 g mascarpone
• 3 egész tojás
• 1 csomag vaníliáscukor
• 1 teáskanál rum/ Calvados
• 3 Pink Lady alma

A tésztát alalposan összegyúrjuk, és 2 mm vékonyra nyújtjuk két folpack között. Tényleg fontos, hogy vékony legyen, különben száraz lesz az összhatás. Kibélelünk vele egy 32 cm átmérőjű kapcsos tortaformát és egy késsel körbevágjuk, hogy szép egyenletes oldalt kapjunk majd. Villával végig szúrogatjuk az alját, és 10 percig a hűtőben pihentetjük. Addig felszeleteljük az almákat nagyon vékony kis szirmokra. Aki szeretné az meg is hámozhatja, de én szeretem az alma szép pirosságát. Szépen egymást fedve körbe rakjuk a tésztát vele. Mikróban megmelegítjük a 15 g teavajat, és belekeverjük a 15 cukrot és a rumot. Ezzel a keverékkel alaposan megkenjük a körbefektetett almaszeleteket, majd az egész tortaformát tegyük be 20 percre a sütőbe légkeveréses üzemmódra 200 fokra.

Amig sül, összekeverjük a marcarpone-t a tojásokkal, a 110 g kristálycukorral, és a vaníliáscukorral. Az egész keveréket az aranybarnára sült almaszeletekre öntjük finoman, és további 10 percig sütjük, amíg a vaníliás réteg meg nem dermed.

Porcukorral, és igény szerint friss tejszínhabbal tálaljuk!

Bon Appetit!

Véleményem szerint csaknem minden háztartásban van egy egyedi legényfogó leves, és mindenki a sajátjára esküszik a leginkább. Valaki tárkonnyal csinálja, valaki mustárosan, valaki tesz bele zöldbabot, valaki nem. Egy valami azonban közös mindegyikben, mégpedig az elkészültének a célja: az, hogy aki betér a csárdánkba, az bizony ne akarjon soha kitérni. :-) Pont emiatt ez egy csupaszív étel, amely bizony csak kellő lelkesedés mellett lesz igazán finom.

Íme az én legényfogó levesem:

Hozzávalók 4 főre:

• 30 dkg kockára vágott sertéscomb
• 1 fej vöröshagyma
• 200 g zöldbab
• 3 szál sárgarépa
• 2 apróbb szem burgonya (de csak akkor ha nagyon tartalmas levest szeretnék)
• 15 dkg kolbász (lehet csípős is)
•  1 csokor friss kapor
• só, bors
• 150 ml tejföl
• 2 evőkanál dijoni mustár
• 2 evőkanál liszt
• 1 teáskanál pirospaprika
• egy kis gerezd citrom (el is hagyható)

A burgonyagombócokhoz:

• 30 dkg burgonya
• 10dkg liszt
• 1 egész tojás
• só

 A hagymát apróra vágom, és megfuttatom az olajon. Hozzáadjuk a felkockázott combot, majd alaposan körbepirítjuk. Rákanalazzuk a pirospaprikát, és már jöhet is a felkarikázott kolbász, és a sárgarépa. Felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje, fűszerezzük és addig főzzük, amíg már csaknem teljesen puha a hús. Ekkor hozzáadjuk a zöldbabot is és közepes lángon tovább főzzük. Ezalatt kikeverjük a a habarást (tejföl, liszt, mustár). Hőkiegyenlítéses módszerrel lassan hozzácsurgatjuk a leveshez, és belekeverjük a frissen vágott kaprot is.

A burgonyagombócot a következőképp készítem el. Kockára vágom a burgonyát és megfőzöm, alaposan összetöröm és hagyom kihűlni. Összekeverem a tojással és a liszttel, sózom, és gombócokat formálok belőle. Lobogó vízben kifőzöm őket és tálaláskor a leveshez adom.

Mennyei ez a leves. Bármikor tudnék belőle enni!

Jó étvágyat hozzá! 

Tudom, hogy most, hogy kijött a jó idő mindenki arra fókuszál, hogy a bikiniszezonra bombaformába hozza magát... De én akkor is annak a híve vagyok, hogy igenis kellenek az édes vétkek, amit egy kicsivel több mozgással ki tudunk kompenzálni. Kávé, vagy tea mellé nincs is kiválóbb falat, mint a franciák kedvence a madeleine. Korábban már sütöttem ilyet, és most úgy döntöttem, hogy elkészítem a csokis változatát is. Egyszerűen mennyei.... Mindenkinek melegen ajánlom!!

Hozzávalók 8 főre:

• 6 egész tojás
• 200 g barna cukor
• 25 dkg teavaj
• 27 dkg búza finomliszt
• 5 dkg holland kakaópor (cukrozatlan)
• 10 g sütőpor

Egy gépi habverővel összekeverem a tojásokat a cukorral, egészen addig, míg világossárga, már-már habosabb állagú masszát kapok. A vajat megolvasztom, és megvárom, míg szobahőmérsékletűre hűl. Ezt követően hozzáadom a tojásos keverékhez, folyamatos keverés mellett. 

Egy másik edényben összekeverem a maradék száraz hozzávalókat, végül vegyítem a tojásos-vajas masszával.

A recept befejezése ugyanaz, mint amit már a korábbi bejegyzésembe írtam, úgyhogy egy az egyben ide is másoltam:

A végső keveréket betesszük a hűtőbe legalább fél órára. Ha nincs annyi időnk, akkor a mirelit hűtőbe negyed órát pihentetjük. Érdemes szilikonformákat használni, mert azt kivajazni sem kell, és könnyű belőle kiforgatni az édességünket.

A sütőt légkeveréses 170 fokra állítom. Amikor a tészta jól lehűlt, belekanalazom a formába. Nem kell, hogy teljesen színültig tele legyen, mert a sütőpor miatt fel fog duzzadni. Kb negyed óráig sütöm. Semmiképp se nyissuk ki előbb a sütőt, különben összeesik a süti.

Kellemes zúg-evést kívánok! :-)

Ha egy dietetikus olvasná ezt a receptet, akkor minden bizonnyal már a gondolattól is szívrohamot kapna, hogy valaki ilyen kiadósat egyen. Azonban az igazat megvallva, ez egy nagyon tápláló fogás, a lencse tele van minden fontos vitaminnal, a hús tápláló, a sör pedig…. a sör pedig szimplán finom, és valami olyan különleges plussz ízt ad az ételnek, amihez hasonlót ritkán ehet az ember.

Kívül ropogós, belül omlós, és fantasztikusan pikáns- ezek az ismérvei a tökéletes sült húsnak. A titka a jó minőségű húson kívül a pácban rejlik. A pácba bármilyen fűszert tehetünk, ízlés szerint, csak arra kell ügyelni, hogy harmonizáljanak egymással. Én ezúttal a perzsa ízvilágot választottam. Gyakorlatilag egy pesto-t készítettem alap gyanánt, csak nem bazsalikomot használtam, mint az olaszok, hanem koriandert. A rizsköreten kívül, egy snidlinges joghurtmártást is készítettem hozzá, ami nagyon jól ellensúlyozza a kissé csípős ízeket.

Lássuk is a medvét!

Hozzávalók 2 személyre:

- 50 dkg csirkemell felkockázva / ha nem akarunk csirkét használni akkor a sertéscomb is tökéletes

- 200 g jázmin rizs

- 10 g sáfrány

- 4 gerezd fokhagyma

- 1 dl olívaolaj

- 1 egész citrom

- egy csokor friss koriander

- egy csokor friss snidling 

- 1 ek garam masal fűszerkeverék

- egy csipet őrölt csili

- 1 ek curry fűszerkeverék

- 1 tk őrölt zöld kardamom

- 3 tk friss gyömbér

- 3 dl natúr joghurt

Egy hosszúkás edénybe keverem az összes fűszert, az olajat, a fokhagymákat, a gyömbért, és a nagyobb darabokra vágott koriandert. Egy botturmix segítségével pépesítem az egészet, és ha szükséges további olajat adok hozzá, végül belefacsarom a citrom felét. Alaposan megsózom a húskockákat és ráöntöm a pácot. Legalább fél napot hagyom benne érlelődni, de akár egy egész napig is pácolódhatnak. 

Eközben egy kisebb edénybe vizet forralok, beleteszem a sáfrányt, a sót, és kifőzöm a jázminrizst.

A sütőt 170 fokra melegítem. A húsokat nyársa húzom, és egy sütőpapírral bélelt tepsibe helyezve, berakom őket sülni. Kb. fél óra alatt lesznek gyönyörűen ropogósak.

Addig elkészítem a mártogatóst is. A joghurtot összekeverem a maradék fél citrom facsart levével, az apróra vágott snidlinggel, sóval, borssal, és egy csipet szárított fokhagyma granulátummal, és tálalásig hűtőbe teszem. Én az egyik kedves barátom anyukájától kapott, nagyon szép lepkés tálalóedényben tálaltam fel. Ezúton is nagyon köszönöm neki :-) konyhám egyik kedvenc darabja.

A végén nincs más hátra, mint szépen tálalni ezt a káprázatos színekben pompázó ételkölteményt!

Jó étvágyat hozzá és mindenkinek Boldog Húsvétot kívánok!

Szerintem már számos recept jelent meg ebben a témában, és biztos ahány ház annyi szokás elven, mindenki kicist másképp csinálja. Nagyon szeretem ezt az ételt, mert kicsit olyan, mint egy pörkölt, kicsit olyan mint egy leves, és ha belekóstolok, az otthon ízei köszönnek vissza belőle. Az étel eredetileg kakasból készült, de tekintve, hogy manapság elég nehéz kakashoz jutni, így javaslom csirkével helyettesíteni. Egyere több helyen lehet tanyasi változatot kapni, és bár drágább, mint normál társa, valóban sokkal ízletesebb végeredményt kapunk.