Rajongok a vasárnap reggelekért. Amikor, ha akarsz még reggel tízkor is pizsamában vagy. A nap reggeli sugarai besütnek az ablakon, szürcsölöd a kávéd, és kizárod a teljes világot. Csak te vagy, és a kávéd. Ilyenkor nem űz senki, a problémák még alszanak, és az álom és az ébrenlét kellemes határán…

Bár még csak most mutatta meg a tél az igazi arcát, úgy érzem, hogy vágyom a tavaszra, mint beteg a kompótra. Ilyenkor úgy érzi az ember, hogy szép lassan kikopnak belőle a nyomelemek, és hajlamos átmenni melankólikus hangulatba. Nos, hogy elűzzem a lelkemből a telet, arra gondoltam, hogy összedobok…