Igazán nem is tudom mit mondhatnék erről a mennyei csodáról? Ha az ember megízleli, akkor valahogy úgy érezheti magát, mint a Lecsó című mesében a kisegér, aki amikor megkóstolja az ételeket, úgy érzi, mintha tűzijáték robbanna mellette. És mindehhez a látvány is hozzájön. Nem is mondok többet, inkább megmutatom:

Hát nem csodálatos? És amikor a cukor megkaramellizálódik a tetején a házi lézerkardunknak hála, nincs is fenségesebb érzés annál, mint amikor az ember egy laza mozdulattal a kiskanalával megkocogtatja a cukorréteget. És ahogy a gesztenye íze összeolvad a jó erős konyakkal. Egyszerűen úgy érzem, hogy ebben az ételben igen magas a midikloriánok száma, az erő átjárja! :-) Hmmmmmm! 

Jöjjön is gyorsan a recept:

Hozzávalók:

- 10 tojássárgája

- 5 dl tejszín

- 250 g gesztenyemassza (Alaposan olvassuk el a gesztenyemassza összetevőinél, hogy hány százalékban tartalmaz gesztenyét! Ugyanis egyes masszákban a gesztenye aránya alig 30%, ami elég szégyenletes. A legjobb ha 100%-osat találunk, de a 70%-os is megjárja.)

- 100 g barna cukor

- konyak (itt a szakácsra bízom a mennyiséget, de én bizony nem spóroltam vele és 6-8 centilitert zuttyantottam bele. Erősen jól áll ez az alkohol a desszertünknek)

- vanília

- csipet fahéj, és őrölt szegfűszeg

Alaposan keverjük el a gesztenyemasszát a tejszínnel egy lábosban. Adjuk hozzá a konyakot, az őrölt fahéjat és a szegfűszeget, és forraljuk fel.

Eközben egy másik tálban a tojássárgájákat keverjük össze a barna cukorral egy habverő segítségével.

Ha felforrt a gesztenyés keverék, szép lassan adagoljuk hozzá a sárgájához. Jól keverjük össze, majd merjük bele egy merőkanállal a creme brulee formákba. Ha mindegyik formába jutott a mennyei mannából, tegyük bele egy tepsibe a formákat, és öntsünk a tepsibe vizet, úgy hogy a formák kétharmadáig érjen a víz. Állítsuk a sütőt 150 fokra, légkeveréses funkción, és tegyük be gőzölődni a brulee-ket 40 percig.

Ha lejárt az idő, hűtsük le alaposan a sütiket. Ha teljesen hidegek, akkor hintsük meg barna cukorral mindegyik tetejét, és a házi lézerkardunkkal (konyhai fáklya) pirítsuk rá a cukrot. Ami engem illett, én ezt a feladatot mindig a vendégeimre hagyom. Egyszerűen mindenki oda van érte, amikor saját magának csinálhatja meg ezt a műveletet. :-)

Jó étvágyat mindenkinek!