Most idegen tollakkal fogok ékeskedni. Majdnem mindenkinek vannak hagyományos családi receptjei, amik anyáról leányra öröklődnek. Töltött káposzta, halászlé, húsleves és hasonló ételek. Az én anyukám azonban mindig is kísérletező ember volt, aki imád rácsodálkozni élete bármelyik időszakában a világ új csodáira. Talán tőle örököltem én is a konyhai kísérletezésre való hajlamot. A következő receptet tőle loptam. Ezt a levest főzi/ főzte nekünk mindig, ha átfagytunk a hideg téli napokon, vagy ha ledönt minket az influenza  a lábunkról. 

Fontos megjegyeznem azonban, hogy ez a fogás nem a szépségéről híres. Meg kell ismernünk a belső tulajdonságait előbb, és csak utána fogunk szerelembe esni. Aki a szerelem első látásra típusú ételeket szereti annak nem ajánlom ezt a fogást. :-)

Hozzávalók (4-6 főre - éhség faktortól függően):

- 40 dkg füstölt sajt (Cikkünk termékmegjelenítést tartalmaz ezen a ponton :-) Csakis a Karavánsajtot ajánlom. Más sajtból is elkészíthető de nem lesz az igazi

- 4 egész tojás

- 4-5 evőkanál liszt

- 500 g mirelit kukorica

- 200 g mirelit zöldborsó

- 500 ml tejszín

- teavaj

- 3 gerezd fokhagyma 

- őrölt kömény

- őrölt csili

- lestyán

- majoranna

- 1 tk pirospaprika

- só, bors 

Először a gombóckákat készítjük elő. A sajtot lereszeljük, majd hozzákeverjük a négy tojást, és a lisztet, és jól megborsozzuk. Ha túl híg akkor még teszünk hozzá lisztet. Nem kell félni a liszttől, mert az fogja majd összerántani a gombócot.

Ha ez meg van, félretesszük egy kicsit a hűtőbe a masszát. A három gerezd fokhagymát nagyon apróra vágjuk, vagy átpaszírozzuk a fokhagymanyomón. Ha most ezt a sort elolvasná a nagy Anthony Bourdain, azt hiszem minimum keresztre feszítene. Most olvastam ugyanis a könyvében, hogy a konyhában elkövethető bűnök lajstromán igen előkelő helyet foglal el a fokhagyma szentségtelen használata. A nagy séf véleménye szerint az, aki fokhagymanyomót mer használni, annak a pokol konyhájának legmélyebb bugyraiban van a helye. Minden  bizonnyal igaza van, ámbátor meg kell jegyeznem, hogy én mégis nap, mint nap elkövetem ezt a szentségtelenséget. Nem tudom ugyanis olyan apróra vágni a hagymát, hogy az megállja a helyét a levesben. De még mielőtt bárki azt gondolná, hogy bűnre csábítom, javaslom mindenki tegyen a lelkiismerete szerint.

Ha megoldottuk a fokhagyma dilemmáját, megolvasztjuk a vajat egy lábosban, és megpirítjuk rajta a fokhagymát. Ezután levesszük a tűzről és meghintjük a pirospaprikával. Mehet is vissza a tűzre. Ezután rázuttyintjuk a kukoricát és felöntjük annyi vízzel, hogy épphogy ellepje. Ha felforrt sózzuk, borsozzuk, és mehet bele a többi fűszer is. Ha a kukoricák már puhák, botturmix-szal pépesítjük. Beleöntjük a tejszínt, és a borsókat. Eközben egy másik kisebb lábosban vizet forralunk egy kicsi olajjal és egy csipet Vegetával. A masszából evőkanállal gombócokat formálunk és beleteszzük őket a lobogó vízbe. Kb 10 percig főzzük. Fontos, hogy mindegyik gombócnak a víz felszínére kell jönnie. Előbb semmiképp ne tekintsük őket késznek. Ha készen vannak, kivesszük őket egy kistányérra. Eközben a borsóknak is meg kellett puhulniuk. Megkóstoljuk a levest és ha kell még fűszerezzük ízlés szerint.

A gombóckák tálaláskor kerülnek csak bele a levesbe. 

Mindenkinek nagyon jó étvágyat kívánok!