Világéletemben szerettem piacra járni. Ahogy az ember végighalad a zöldséges, sajtos és halas pultok előtt, elé tárul az ételek Édenje. Semmihez sem fogható érzés. Nyitást követően az egész piac pillanatok alatt megtelik zsibongó embertömeggel, akik a legjobb portékával szeretnének hazatérni. Na ezt az életérzést szorozzuk meg százzal, és akkor talán el tudjuk képzelni, hogy milyen is lehet ugyanez egy olyan piacon, amely alig néhány száz méterre fekszik az Északi-tengertől. A hágai piac Európa legnagyobb piacának tudhatja magát. Több mint 500 stand várja az odalátogatókat. 

Ma végre volt szerencsém nekem is felfedezni ezt a hírből már jól ismert terepet. Már jó előre utánaolvastam, hogy miket érdemes majd venni. Az útikönyvek, és internetes leírások három fontos dolgot emeltek ki: sajt, távol-keleti fűszerek, és HAL HAL/HALFÉLÉK. El sem tudom mondani, hogy mennyire vártam már, hogy ott legyek a friss halak mellett. Annyira más érzés, hogy tudja az ember hogy a kis ficánkákat aznap reggel fogták ki. Szinte még ugrándoznak, annyira frissek. A menü összeállításom a következő volt: Ír füstölthalas  chowder (leves), tőkehalfilé - korianderes hollandi mártással, és ementálisajtos burgonya gratinnal. A tőkehalra azért gondoltam, mert azt olvastam, hogy itt ez a legelterjedtebb. De ahogy mondani szokás, embert tervez Isten végez, végül nem az lett belőle.

Na jó, azért nem ez a hal lett belőle :-) Amikor az egyik halpultnál elkezdtem keresgélni az eladó ezt a kardhalat ajánlotta a legmelegebb szívvel. Szívem szerint elvittem volna, de mivel nagyobb volt nálam, így sajnos ott kellett hagynom.

Az az elképzelés élt bennem, hogy 5-6 féle hal lesz majd kitéve. Ehelyett nem viccelek, legalább 50 fajta volt, aminek még hírből sem hallottam a nevét. Majdnem feltettem az árusnak azt a naiv kérdést, hogy itt melyik a leggyakoribb halfajta, de aztán rájöttem, hogy csak kinevetett volna és mindegyikre rámutatott volna. Végül pangasius filével, és branzino hallal a kezemben jöttem el (csak hogy bonyolítsam az életem). Komolyan mondom, míg más nők cipőkre és táskára költenék minden pénzüket, én az egész havi fizetésem akár többszörösét is képes lennék minőségi alapanyagokra, és konyhai eszközökre költeni.

A halas után a sajtbeszerzés következett. Ez, ha lehet ilyet mondani még nehezebb beszerzés volt, hiszen szinte alig néhány fajta sajtot ismerek csupán. A legegyszerűbbnek az bizonyult, hogy elmeséltem a sajtmesternek a főzéses terveimet, és megkértem, hogy ajánljon valami burgonya gratinhoz való sajtot. Ő nagyon lelkiismeretesen jó néhány sajtot végigkóstoltatott velem. Annyira finom volt mindegyik, hogy alig tudtam választani. Megérdeklődtem tőle, hogy melyiket egyszerűbb lereszelni. (Hozzá kell tennem ezen a ponton, hogy szinte mindegyik holland anyanyelvi szinten beszéli az angolt, így nem volt nehéz dolgom.) A válasz az volt, hogy bármelyiket, mivel ott helyben a kis masinájával megcsinálja nekem, így otthon nekem már bajlódnom sem kell vele.

Ezután megvettem a zöldségeket, és a koriandert is. A terv az, hogy holnap fogom elkészíteni a fogásokat. Most a halak épp a hűtőmben pihennek és várják, hogy holnap új, zseniálisan finom ételként reinkarnálódjanak. 

Remélem minden a terveim szerint alakul majd, és holnap a bejegyzésem után már ez szerepelhet:

Eet smakelijk! - azaz jó étvágyat :-)