Múltkor annyira jól sikerült a bagel sütés, hogy úgy döntöttem, hogy tovább megyek a péksütik sorában, és ezúttal perecet sütöttem. Rengeteg féle létezik belőle. Van sós, édes, ropogós, puha, magvas, sajtos és még sorolhatnám. Nekem leginkább az egyszerű sós, puha állagú perec fogta meg a fantáziámat. Mindenképp olyat szerettem volna készíteni, amit könnyen lehet törni, és tunkolásra is alkalmas.  Már akkor tudtam, hogy teljes a siker, amikor az aranybarnára sült pereceket elkezdtem kiszedni a tepsiből. Az az illet, ami ilyenkor megcsapja az ember orrát, egyszerűen mennyei. 

 Hát nem szívderítő egy a látvány??? :-)

Még annyit praktikát fontos elmondanom, hogyha többet csinálunk, akkor egy részét félkész állapotban le lehet fagyasztani. És ha bármikor újra megkívánnánk a perecet, a mirelit hűtőből kivéve 10 perc alatt az asztalunkon teremhet a tökéletes példány.

Vágjunk is bele!

Hozzávalók 15 közepes perechez:

- fél kg búza finomliszt

- 1 egész tojás

- 25 g friss élesztő (semmiképp se a por változatát használjuk)

- 2 dl tej

- só

- fél teáskanál cukor

A tejet felmelegítem, és hozzákeverem az élesztőt és a cukrot. A lisztet egy keverőtálba szitálom, ráütöm a tojást és hozzákeverem az élesztős keveréket is. Megsózóm és jól összegyúrom. Ezután hagyom, hogy az élesztő tegye a dolgát. Nagyságrendileg fél órát hagyjuk pihenni. Látni fogjuk, hogy milyen szépen megdagad majd. Újra átgyúrjuk és 10-15 egyenlő labdácskára osztjuk. A labdácskákból kígyókat formázok, és megtekerem úgy keresztbe, hogy perecet kapjak belőle. Pont olyan ez, mint amikor az óvodában gyurmából pereceket gyártottunk, és milyen jó is, hogy most igazából is megcsinálhatom. Ha meg vagyunk az összes pereccel, akkor egy sütőpapírra fektetjük őket, lehetőleg úgy, hogy elég távolság legyen közöttük. 15 percig hagyjuk kelni, majd lobogó vízbe dobálgatjuk őket és mindkét oldalukat fél-fél percig főzzük. Ha le akarjuk fagyasztani, azt ezen a ponton tudjuk megtenni.

200 fokos sütőben sóval megszórva, aranybarnára sütjük őket.

Jó étvágyat hozzá!