Holle anyó úgy tűnik ismét megrázta dunyháját. Mindent ismét fehér hó borít. Különösen nagy öröm ez nekem ilyenkor jauárban, mert a szürke borongós életérzést felváltja valami múltbéli édes-keserű melankólia, a gyerekkor emléke. Valahogy mindig úgy éreztem, hogy a hó a gyerekek sajátja, és az a felnőtt, aki tud örülni a havazásnak, az bizony azon kevesek közé tartozik, aki lélekben egy kicsit még mindig gyermek maradt. Ilyenkor az otthon melege még inkább felértékelődik. Azt hiszem a kedvenc perceim közé tartozik, amikor a meleg szobából az ablakon keresztül nézhetem a csodás hóesést. Épp most is ezt teszem. Ücsörgök az ablakban, és személem a havas várost, a Parlamentet, a hófehér faágakat, a kezüket a hidegtől kezüket összedörzsölgető sétáló embereket, a Dunán lustán sodródó sirályokat és arra gondolok, hogy milyen szerencsés is vagyok. Igazán boldognak mondhatja magát az, aki bárhol is legyen a világon otthont tudott varázsolni maga köré. Legyen az albérlet, saját lakás, kertes házikó, vagy panelllakás. Az otthon igazából inkább érzés, semmint fizikai hely számomra. Az az érzés, amikor együtt vagy azokkal, akiket szeretsz, az a kör, ahol megéled az érzéseidet, ahol ha akarsz lehetsz gyenge is, és ahol valami varázslatos melegséget érzel mindig.
Ezek a gondolatok kóvályogtak a fejemben, amikor eszembe jutott, hogy a koronát egy finom kennyérrel tudnán minderre feltenni.
Bár a pékségekben is roppant finom kenyereket lehet kapni, mégis összehasonlíthatlanul jobb az otthon készült kenyér. Az az illat, ami ilyenkor átjárja a lakást, egyszerűen utánozhatatlan. És azok a pillanatok, amikor az ember kiveszi a frissen sült kenyeret a sütőből, letöri a sercli részét, és ráken egy kis teavajat, ami rögtön ráolvad. A világ legfinomabb falata…..
Nem vagyok híve a kenyérsütő gépeknek. Szerintem nélküle is éppoly, ha nem jobb kenyereket lehet sütni. A kedvenc péktermékem a világon, az olívásmasni. Ezért is döntöttem úgy, hogy ezt sütöm majd meg. A végeredmény : GARANTÁLT BOLDOGSÁG :-)
Hozzávalók 2 közepes masnihoz:
- 400 g kenyérliszt
- 1 teáskanál fekete malátaliszt
- 10 -15 g só - attól függően, hogy mennyire vagyunk szerelmesek :-)
- 5 g friss élesztő
- 1 teáskanál cukor
- 3 dl langyos víz
- 1 dl olívaolaj
- 100 g mag nélküli zöld olajbogyó
A hozzávalók közül rögtön kitűnik az egyik, mégpedig a fekete malátaliszt. Ez a hozzávaló teljesen opcionális. Bio boltokban lehet beszerezni, és két jótékony hatása is van. Az egyik, hogy tovább eláll tőle a kenyér. (bár mivel, annyira finom, nem hiszem,hogy lenne ideje kiszáradni). A másik, hogy még ropogósabb, és ízesebb lesz a héjszerkezete a kenyérnek. Ha elhagyjuk ezt a hozzávalót, úgy is nagyon finom lesz.
Összekeverjük az élesztőt a langyos vízzel, és hozzáadjuk a cukrot. Adunk neki 10 percet egy melegebb helyen. Addig, amíg dolgozik az élesző, összekeverem a lisztet sóval, és a fekete malátaliszttel. Ezután hozzákeverem az élesztős keveréket, az apróra vágott olívabogyót, majd alaposan összedolgozom. Egy nagyobb tál aljába öntöm az olívaolajat, és ráteszem a tésztát. Kelesztem fél órán át, kiveszem a tésztát és úgy hajtogatom, hogy a széleit középre hajtogatom. Ismét fél óráig hagyom pihenni, és megint hajtogatom. Ezt még kétszer megismétlem.
Ha letelt az idő két részre vágom egy éles késsel, és kézzel megközelítőleg téglalap alakot formálok belőle. És tekrek rajta egyet. Így masniformát fogok kapni.
Sütőpapírra fektetem a két kenyérkét, és 220 fokosra előmelegített sütőbe teszem őket. Ha még ropogósabb kenyeret akarunk, akkor egy hőálló formába tegyünk vizet, és tegyük be a sütőbe. Ettől párásabb lesz a sütőtérbena levegő, és még jobb végeredményt kapunk majd.
Kb negyed óra 20 perc alatt fog készre sülni.
Azon melegében fogyaszható is!!
