Egyszer az egyik kedves ismerősöm megjegyezte, hogy amikor megismert az első mondatok egyike az volt, ami elhagyta a számat, hogy nagyon szeretek enni.
Számomra ez a legtermészetesebb, mert a világ legjobb dolgai közt szerepel ez a tevékenység. Mégis azt tapasztalom, hogy az ember leánya ritkán él ezzel a szentenciával. De ha mégis, az cinkos/elnéző mosolyt csal az emberek arcára. Mint amikor egy kisgyerek valami illetlen dolgot mond, amit aztán a felnőttek kedves félmosollyal tolerálnak. Remélem, hogy azért idővel ez majd változik.
Kétségtelen, hogy jókat enni, nem túl alakbarát dolog, de inkább legyen rajtam néhány klló felesleg, és legyek maximálisan boldog, minthogy sanyargassam magam. Túl rövid az élet ahhoz, hogy megvonjak magamtól olyan dolgokat, amik boldogságot okoznak.
Természetesen a másik oldalon el kell járni mozogni is. De ez a szép az életben, hogy a világon mindent ki lehet egyensúlyozni.
De hogy hogy is jutottam el idáig az okfejtésben? Eredetileg egy nagyon egészséges recept papírravetésével akartam indítani, de mielőtt ezt megettem volna ,szerettem volna eszkuzálni magam, méghozzá a tekintetben, hogy nem azért készítettem el ezt a fogást, hogy újabb felhívást tegyek arra vonatkozóan, hogy fogyókúrázni jó dolog. Sőt… Ennek a receptnek az egyetlen oka, amiért elkészült az az, hogy finom, és rendhagyó. Mindazonáltal azok is bátran ehetik, akik cukorbetegséggel küzdenek.
Azt hiszem épp ideje belevágni a fogásba:
Hozzávalók 2 személyre:
- 2 érett avokádó
- 2 teáskanál méz
- 5 evőkanál cukrozatlan holland kakaópor
- porcukor a díszítéshez (elhagyható)
- 2 teáskanál vaníliaaroma
- 2 evőkanál tejszín
Egy botturmix segítségével az összes hozzávalót pépesítjük. Legyünk óvatosak a kakaóporral, mert az egész arcunkat beteríti, ha nem vagyunk óvatosak. Gyakorlatilag ennyi a recept.
A masszát kis üvegpoharakba kanalazzuk. Szerintem nagyon meglepő ez a desszert, ugyanakkor nagyon egészséges és még finom is.
