Ez a fogás ötvözi magában az összes olyan jó tulajdonságot, amivel egy jó szendvicsnek rendelkeznie kell. Omlós, szaftos, nyúlós és telis tele van az otthon ízeivel. Gyakorlatilag mindennel együtt negyed óra alatt meg van, és tökéletes bármelyik reggelre, de akár vacsora gyanánt is fogyaszthatjuk. 

Hozzávalók 2 személyre:

- fejenként 4 kisebb szelet kenyér

- 2 tojás

- 4 szelet prágai sonka

- 15 dkg reszelt cheddar sajt

- só, bors

- tálaláshoz tejföl / de ha beválalósabbak vagyunk, akkor baracklekvár

- teavaj

A kenyerek mindkét felét megvajazzuk,  mindkét belső oldalát megszórjuk sajttal, az egyik oldalára fektetünk egy szelet sonkát, majd összecsukjuk őket. A tojásokat felverjük, és fűzerezzük.

A szendvicsek mindkét oldalát megforgatjuk benne, és már süthetjük is felforrósított vajon, finom ropogósra. Két titka van a Monte Cristo szendvicsnek. Az egyik, hogy véletlenül se higítsuk fel a tojásokat tejjel, mert így lesz a végeredmény finom ropogós. A másik, hogy ne spóroljunk a sajttal. Az a szíve az ételüknek!

Azon melegében tálaljuk! 

Elsőre talán kicsit flancosnak hangzik ez a fogás, másodjára pedig igencsak bonyolultnak és macerásnak. De az a jó hírem van, hogy hihetetlenül egyszerű elkészíteni, ugyanakkor bármelyik éttermi fogást kenterbe veri.

Már régóta el szerettük volna készíteni, és most végre alkalmat is találtunk hozzá. Vasárnap vendégek jöttek hozzánk, és bevetettük a nagyágyút.Az egyetlen bonyolult része a receptnek az a bélszín beszerzése, minden más már csak gyerekjáték. Nagyon fontos, hogy csak megbízható hentesnél vegyünk húst, már csak azért is, mert az angolos bélszín közepe bizony csaknem nyers, ezért kár lenne kockáztatni.

Lássuk is ezt a kiváló fogást, amely bármely étterem asztalán megállná a helyét!

Hozzávalók 4 személyre:

- 1 kis üveg zöldbors (a nagyobb boltok konzerv részlegén lehet kapni)

- személyenként 25 dkg bélszín

- 200 ml tejszín

- két löttyintés jó minőségű konyak

- 2 gerezd fokhagyma

- teavaj

- 2 teáskanál angol mustár

- só, bors

+ bármilyen köret

Először a borsmártással kezdünk. A zöldborsokat lehántjuk a szár részről, átmossuk, és egy éles kés segítségével apróra vágjuk őket. Egy serpenyőben megolvasztok egy kis vajat, és ráöntöm a zöldborsot. Néhány perc elteltével rálöttyintek egy kis konyakot és egy lángszóró segítségével meggyújtom. Nem kell megijedni, jó magas lángok fognak felcsapni, de hamar el is alszik majd. Ezután hozzáadom a zúzott fokhagymákat is, majd felöntöm a tejszínnel, sózom és borsozom, majd belekeverem a mustárt is. Kb a felére kell majd sűríteni és már kész is.

A bélszínt 3-4 cm es szeletekre vágom, ha a hentes nem vágta fel korábban. Beledörzölök minden oldalába egy kis sót, frissen őrölt borsot, és pihentetem negyed óráig. Ezt követően egy serpenyőben olajat hevítek, nagyon magas hőfokon, és belerakom a bélszín szeleteket. 4-4 percig sütöm mindkét oldalukat, majd a végén beleteszek egy kocka vajat a serpenyőbe, és hagyom, hogy szépen elolvadjon. Kiveszem a serpenyőből a húsokat, és 5 percig pihentetem tálalás előtt.

Jó étvágyat ehhez a mennyei fogáshoz!

Már többször írtam, hogy mennyire leveses vagyok. Sajnos azonban még így is múlik el úgy hét, hogy nem jutok hozzá. Ezért is vagyok nagyon boldog, amikor végre az asztalomra kerül egy tál forró gőzölgő leves, mert már Krúdy Szinbádja is megmondta, hogy a leves úgy jó ha "forró, mint a babám szíve!".

Amikor kislány voltam, anyu nagyon gyakran készített nekünk spenót főzeléket, amit hihetetlenül szerettünk. Innen jött az öltelt, hogy mi lenne, ha leves formájában is elkészíteném. Ilyenkor télen nem lehet friss spenóthoz jutni, ezért bébispenótot vettem, de mivel a fél zöldségest ki kellett volna fosztanom, hogy kellő mennyiséghez jussak belőle, így csak a felét készítettem ebből, a többit fagyasztott spenóttal pótoltam, és megbolondítottam parmezánnal némi csilivel, és egy kis petrezselyemmel. Nagyon finom lett a végeredmény!

Hozzávalók 2 személyre:

- 100 g bébispenót

- 500 g fagyasztott spenót

- 200 ml tejszín

- 1 dl húsleves alaplé

- fél tk őrölt csilipehely

- 15 dkg parmezánsajt

- egy csokor petrezselyem

- bacon (elhagyható)

- só, bors - frissen őrölt

- fokhagyma

- 2 tk teavaj

Egy nagy lábasban teavajon megpirítom a fokhagymát és rádobom a megmosott bébispenótot. Fedő alatt megfonnyasztom, majd hozzáadom a fagyasztott spenótot és az apróra vágott peterezselymet is. Felöntöm a húsleves alaplével, és 10 percig fedő alatt főzöm. Egy botmixer segítségével pépesítem, majd felöntöm a tejszínnel, hozzákeverem a csilit, szózom, borsozom, és belereszelem a parmezán kétharmadát, és egy csipet szerecsendiót igény szerint.

Leveszem a tűzről. Baconnel, frissen reszelt parmezánnal, és borssal a tetején tálalom.

Jó étvágyat hozzá!

Egyszerűen bolondulok ezért a süteményért. Néhány évvel ezelőtt egy hetet töltöttem el Portugáliában, és nem telt el olyan nap, amikor nem ettem meg legalább kettőt belőle a kávém mellé. Eredetileg pastel de Belém-nek hívják, és a legenda szerint szerzetesek kísérletezték ki a receptúrát, amelyet azóta is nagy titok övez. Számos receptet lelhetünk fel az interneten, de nagyon sok úgy kezdődik, hogy fagyasztott leveles tésztával dolgoznak, ami természetesen igen megrövidíti az elkészítési időt, ugyanakkor az eredeti közelébe sem ér.

Hosszas kutakodás után végül a következő összeállítást találtam a legjobbnak. Előre szólok, hogy bizony időigényes, és néha türelemjáték is, de abszolút megéri. Életem egyik legfinomabb sütije.

Lássuk is a receptet!

Hozzávalók 12 adaghoz:

- 1 muffintálca (12 db-os)

A tésztához:

- 150 g búza finomliszt

- 100 ml víz

- egy csipet só

- 120 g szobahőmérsékletű teavaj

A töltelékhez:

- 20 g liszt

- 125 ml tej

- 80 ml víz

- 120 g kristálycukor

- 1 kisebb rúd fahéj

- 1 vanília kikapart magja

- 4 tojássárgája

A tészta elkészítésével kezdjük a folyamatot. A lisztet és a vizet egy robotkeverő dagasztó fejével jól összekeverem. Nem kell megijedni, mert elég ragacsos lesz a tészta. Pont emiatt lesz olyan porhanyós a végeredmény. Egy lisztezett deszkára borítjuk és fóliával letakarva fél óráig pihentetjük. Ezután négyzet alakúra nyújtjuk úgy, hogy bőséges lisztet szórunk alá. Egy életlen kés segítségével a vaj egyharmadával megkenem a felszínét, majd háromrétbe hajtom és elforgatom 90  fokkal. Ismét fél órára félreteszem pihenni. Ezután ismét kinyújtom, jövet a vaj második adagja, haromba hajtom és félreteszem 10 percre. Újra kinyújtom, megvajazom a felszínét, ám ezúttal nem hajtogatom, hanem óvatosan, szorosan feltekerem, ezáltal egy nagy hengert kapva. Hűtőbe teszem egy órára, hogy jó alaposan lehűljön. 

Ezalatt elkészítem a tölteléket. Egy kis lábasba teszem a vizet, a cukrot és a fahéjat, és addig melegítem alacsony lángon, amíg a cukor el nem olvad teljesen. Ezután eltávolítom a fahéjrudat belőle.

A lisztet a tejjel csomómentesre keverem, és hozzáadom a vaníliát. Ezután óvatosan belecsorgatom a cukros keveréket, és folyamatosan kevergetem egy habverővel, egészen addig, amíg langyos nem lesz. Ekkor hozzáadom a sárgájákat is.

A tésztát 12 fele vágom, és mindegyik muffin mélyedésbe teszek egy-egy karikát. Bevizezett ujjakkal kosárkákat formálok belőlük, és mindegyik kosárkát majdnem tele töltök a tojásos keverékkel.

200 fokos sütőben 15 perc alatt készre sütöm.

Jó étvágyat hozzá!

Már egy jó ideje szemezgettem ezzel a finomsággal. Gyakran fordult elő, hogy betévedtem egy török étterembe, és szó szerint rávetettem magam egy szép szelet török pizzára. Eleinte azt gondoltam, hogy nagyon bonyolult elkészíteni, de aztán végignéztem néhány videót, és úgy döntöttem belevágok. Az íze teljesen különbözik olasz társától. Viszont határozottan kifinomultabb és ízgazdagabb. A menta íze, ahogy összesül a marhahússal... felejthetetlen...

A még jobb eredmény érdekében az aznapi bevásárlás során szert tettem egy eszméletlen éles séf késre is. Örültem mint majom a farkának, amikor elkezdtem vágni vele. Fantasztikus pontossággal vágta el a hagymát, és a paradicsomot. Már épp az előkészítő folyamat végéhez értem, amikor a saját ujjamat is sikerült elvágnom. Olyannyira, hogy fel is kellett hagynom a főzéssel aznapra, és kénytelen voltam a stafétát átadni. Így gyakorlatilag kiskuktává váltam a konyhában, és kedves segítőtársam tehette fel a koronát eme csodás ételre. Hála neki végül nem maradtunk éhen, sőt.... Íme a végeredmény:

Tésztához:

• fél tk cukor
• 1 ek olívaolaj
• 7 g instant élesztő
• 150 ml langyos víz
• 35 dkg búza finomliszt
• csipet só

"Töltelékhez":

• 300 g darált marha/ bárányhús
• 1 fej lereszelt vöröshagyma
• fél tk fokhagyma granulátum
• 2 fej paradicsom + 1 kápiapaprika összeturmixolva 
• egy maroknyi friss menta apróra vágva
• só, bors
• ízlést szerinti cayanne bors

A langyos vízhez adjuk a cukrot és az instant élesztőt, majd néhány percig félretesszük. Ezután összedolgozzuk a liszttel és az olívaolajjal, és alaposan összegyúrjuk, majd fél órán át pihentetjük.

A feltét minden hozzávalóját összekeverjük egy nagy tálban.

Amikor a tészta már eleget pihent 4 részre osztjuk és mindegyikből ovális alakú lepénykét nyújtunk, amelynek a közepére halmozzuk a húsos feltétet. Egy evőkanál segítségével egyenletesen elosztjuk a tésztán a húst. Megfogjuk a tészta két végét és kicsit megemeljük egy pillanatra. Így egy kis csónakalakot fogunk kapni.

200 fokon 10-15 perc alatt készre sütjük.

Jó étvágyat hozzá!

Első olvasatra mindenkinek a mexikói kukoricalepénybe töltött ragu jut az eszébe, de spanyoloknál bizony a tortilla egészen mást jelent. Ez gyakorlatilag egy tojásos- krumpli lepény, amit számtalan hozzávalóval fel lehet turbózni. Amikor kiterveltem, hogy megpróbálkozom vele, még nem volt konkrét ötletem, hogy mit fogok belerakni, de ahogy jártam-keltem a boltban a hűtőpultok mellett szemet szúrt a chorizo. Gondoltam, hogy még valami "zöld" íz is kellene bele, így esett a választásom a bébispenótra.

Nagyon hamar elkészültem vele, és roppant ízletes ételnek bizonyult.

Hozzávalók 3 -4 főre:

- 3 szem nagyobb burgonya

- 5 egész tojás

- 1 fej vöröshagyma

- 1 marék bébispenót

- 15 dkg chorizo kolbász

- olaj

- 3 evőkanál tejszín

 Egy tűzálló serpenyőben megpirítjuk a chorizo kolbászt, kivesszük, majd ugyanebben a kolbászos olajban megfuttatjuk a hagymát is. Felöntjük bő olajjal és a beletesszük a vékony szeletekre vágott burgonyát. Aranybarnára sütjük.

Egy nagyobb  edénybe ütjük a tojásokat, hozzáadjuk a tejszínt, illetve a bébispenótokat. Amikor aranybarnák lettek a burgonyák, egy szűrőlapát segítségével a tojásos keverékhez adagoljuk őket, és jól összeforgatjuk. Illetve beletesszük a korábban félretett kolbászokat is.

A serpenyőből leöntjük a fölösleges olajat, és visszatesszük a tűzre. Rámerjük a burgonyás masszát és addig sütjük, amíg annyira össze nem áll, hogy meg lehessen fordítani. Ekkor meg is fordítjuk, és betesszük a serpenyőt a sütőbe 180 fokra 10-15 percre. Ügyeljünk rá, hogy ne égjen oda az alja, ugyanakkor kicsit piruljon meg.

Tejföllel, friss petrezselyemmel tálaljuk.

Jó étvágyat hozzá!

Bevallom őszintén, hogy már többször szemezgettem a morzsasüti receptjével, de valahogy mindig megkerültem. Talán elsősorban hiúságból. Azt gondoltam, hogy valami zsemlemorzsás összedobált desszertről van szó, így emiatt ezidáig nem készítettem el. Aztán valahogy mégis rászántam magam. Nagyon sok receptet végigolvastam és arra jöttem rá, hogy bizony egy igazi ínyencséggel állok szemben. Felturbóztam néhány plusz hozzávalóval, hogy még jobban essen a hideg téli napokon. Igazán egyszerű az elkészítése, nem igényel sok időt, ugyanakkor felveszi a versenyt bármilyen ősi almás pitével.

Hozzávalók 2 személyre:

- 15  dkg liszt

- 10 dkg barnacukor + 2 evőkanál az almás "töltelékhez"

- 10 dkg teavaj

- 25 dkg pink lady alma

- egy löttyintésnyi whiskey

- fél marék mazsola

Összekeverem a cukrot a liszttel, és hozzámorzsolom az ujjaimmal a vajat. Nagyon rusztikus darabkákat fogunk kapni, de ettől nem kell megijedni, pont ez a lényeg. Ettől lesz majd az egész végeredményünk olyan ropogós és egyszerre lágy is. Ha meg vagyunk, eltávolítjuk az almák magházát, és héjával együtt nagyon apró kockákra vágjuk. Egy serpenyőbe rakjuk az almadarabkákat, és rászitálunk két evőkanál cukrot és alacsony hőfokon kicsit rákaramellizáljuk a cukrot a gyümölcsre. Ezután hozzáadom a mazsolát, és a whiskey-t is, és jól elkeverem, majd leveszem a tűzről. 

Egy közepest, vagy két kicsi hőálló tálat kivajazok és az aljára kanalazom az almát. Majd jöhet rá a lisztes morzsa. 180 fokon hőkeveréses üzemmódban 40-45 percig sütöm. 

Ilyenkor télen tejszínhabbal szoktam tálalni, de a bevállalósabbak a vaníliafagylaltot ajánlom!

Jó étvágyat hozzá!

- 

Holle anyó úgy tűnik ismét megrázta dunyháját. Mindent ismét fehér hó borít. Különösen nagy öröm ez nekem ilyenkor jauárban, mert a szürke borongós életérzést felváltja valami múltbéli édes-keserű melankólia, a gyerekkor emléke. Valahogy mindig úgy éreztem, hogy a hó a gyerekek sajátja, és az a felnőtt, aki tud örülni a havazásnak, az bizony azon kevesek közé tartozik, aki lélekben egy kicsit még mindig gyermek maradt. Ilyenkor az otthon melege még inkább felértékelődik. Azt hiszem a kedvenc perceim közé tartozik, amikor a meleg szobából az ablakon keresztül nézhetem a csodás hóesést. Épp most is ezt teszem. Ücsörgök az ablakban, és személem a havas várost, a Parlamentet, a hófehér faágakat, a kezüket a hidegtől kezüket összedörzsölgető sétáló embereket, a Dunán lustán sodródó sirályokat és arra gondolok, hogy milyen szerencsés is vagyok. Igazán boldognak mondhatja magát az, aki bárhol is legyen a világon otthont tudott varázsolni maga köré. Legyen az albérlet, saját lakás, kertes házikó, vagy panelllakás. Az otthon igazából inkább érzés, semmint fizikai hely számomra. Az az érzés, amikor együtt vagy azokkal, akiket szeretsz, az a kör, ahol megéled az érzéseidet, ahol ha akarsz lehetsz gyenge is, és ahol valami varázslatos melegséget érzel mindig.

Rengeteg helyen ettem már bolognai ragus tésztát. Leggyakrabban spagettivel szokták tálalni, és bizony több millió változata létezik. Azonban sajnos azt tapasztaltam, hogy kevés helyen tudják igazán jól elkészíteni. Leggyakrabban egy túlcukrozott paradicsomleveshez hasonló végeredmény születik, ami könnyen elveheti az ember kedvét ettől az amúgy kiváló ételtől.

Olaszországban viszont szinte bármelyik utcasarkon rendelünk bolognai-t, elégedett mosoly kíséri az ételfogyasztásunkat. Kíváncsi voltam, hogy mi lehet a titok, és arra jöttem rá, hogy van néhány elsőre furcsának tűnő hozzávaló, ami nélkül nem lesz az igazi. Egyrészről sárga és fehérrépa is kellenek hozzá egyaránt, a vörösbor is nélkülözhetetlen, és bármennyire is érdekes, bizony fahéjat is kell hozzáadni a tökéletes eredmény érdekében. 

Hozzávalók 4 személyre:

- 600 dkg vegyes darálthús (marha, sertés)

- 3 dl paradicsompüré

- 1 vöröshagyma

- 2 gerezd fokhagyma 

- 1 nagyobb szál sárgarépa

- 1 szál fehérrépa

- 1 dl vörösbor

- 3 babérlevél

- fél tk őrölt fahéj

- só, bors

- 15 dkg parmezán

- tészta a tálaláshoz

A répákat megpucolom, és lereszelem. A  vöröshagymát felkockázom, és megfuttatom egy kis olívaolajon. Ha üveges, hozzáadom a darálthúst, és egy kis teáskanálnyi lisztet. A liszt nem kötelező, de jó trükk, ha nem szeretnénk, hogy a hús összegombócosodjon. Kicsit pirítom, majd hozzáadom a lereszelt répákat, és fedő alatt párolom egy kicsit. Jöhet a paradicsompüré, és a vörösbor. Fűszerezem, és belereszelem a parmezánsajt felét.

Lefedem, és alacsony lángon kb egy óráig főzöm. Időnként megkevergetem, nehogy odaégjen. Egy óra elteltével kiveszem a babérleveleket, és alaposan összekeverem. 

Tésztával, és reszelt parmezánnal a tetején tálalom.

Jó étvágyat hozzá!

A január, február mindig nagyon nehezen telik. Ezek azok a hónapok, amikor igazából az ember már semmit sem vár, legfeljebb a tavaszt, ami még eléggé távolinak tűnik. Vége az ünnepeknek, visszatérünk a munka világába, minden szürke, és lehangoló. Ezeket a hónapokat úgy szokatm túlélni, hogy igyekszem minél kuckósabb hangulatot teremteni itthon. Meg kell találni a január szépségét is a vackólódásokban, a havazásban, a forró kávékban, na és a sütés-főzésben. A következő édesség, bármelyik szürke estét bearanyozza majd. Felidézi az ünnepeket, és erőt ad átvészelni a tél hátralévő részét.

Ez eredetileg egy spanyol recept amúgy, és a neve creme caramel. Nem szabad megijedni attól, hogy sürített tej is szerepel a hozzávalók között, nagyon frenetikus íze lesz. 

Jöjjön is ez a csoda desszert.

Hozzávalók 4 adaghoz:

A krém részhez:

- 5 dl tej

- 1 dl sűrített tej

- 4 egész tojás

- egy csipet só

- 30 g kristálycukor

- 2 cl rum

- egy csipet fahéj

- egy csipet őrölt vanília

A karamell szószhoz:

- 200 g kristálycukor

- 5 evőkanál hidegvíz

 A krém elkészítésével kezdünk. A tejet felmelegítjük a vaníliával, a rummal, a fahéjjal, a cukorral és a csipet sóval, majd félretesszük. Ezután a tojásokat, és a sűrített tejet egy habverő segítségével alaposan összedolgozom, majd szép lassan hozzácsurgatjuk a felmelegített tejet. 

Egy kis lábasban a cukorból és a vízből karamellszószt készítünk, és beleöntjük őket a flan formák aljába. Néhány percet hagyjuk őket hűlni, majd ráöntjük a tojásos-tejes szószt is.

A flan formákat egy nagy, mély tepsibe teszem, és a formák kétharmadáig felöntöm őket vízzel, és beteszem a sütőbe 180 fokra légkeverésesre, 30 percre.

Ezután lapostányéra öntöm őket. 

Jó étvágyat hozzá!