Gyerekkorom nagy élményei közé tartozott, amikor ha jól viselkedtem, anyu elvitt magával "lányos" napot tartani. Azaz ruhákat vásároltunk, moziztunk, és legvégül beültünk a Friday's étterembe. Azóta is nagyon szeretem azt a helyet. Nemcsak a hangulata, de a fogásai miatt is. A kedvenc ételünk a Chicken Fetuccine Alfredo volt, ami nem más, mint egy parmezános-tejszínes tésztafogás, szaftos, pikánsan fűszerezett csirkével. Nemrég jutott eszembe, amikor felidéztem ezeket a kedves emlékeket, hogy itt az ideje, hogy én is elkészítsem.

Azt nem tudnám megmondani, hogy eredetileg ez egy olasz, vagy amerikai recept, de ha tippelnem kellene, akkor valószínűleg olasz bevándorlók vegyítették a hazai ízeiket, az amerikaival. A csirkemell fűszerezése is ezt bizonyítja. Az amerikaiak blackening spice-nak hívják. Valószínűleg azért is így hívják, mert sütés után sötétbarna ropogós színt kap a csirkemell. Érdemes ezt a fűszerkeveréket nagyobb mennyiségben is elkészíteni otthon. Máskor is bátran felhasználható, és igazán pompás íze van. 

Hozzávalók 4 személyre:

A blackening spice fűszerkeverékhez:

• 1 teáskanál őrölt pirospaprika
• 2 teáskanál szárított kakukkfű
• 1 teáskanál cayanne bors
• 1 teáskanál szárított oregano
• egy csipet őrölt szerecsendió
• 1 teáskanál őrölt fűszerkömény
• 2 teáskanál fokhagymapor
• 2 teáskanál só
• 2 teáskanál őrölt feketebors

A fogáshoz:

• 700 g csirkemellfilé
• 300 g fetuccine /tagliatelle tészta (én házi tésztát készítettem, aminek a receptjét itt találjátok)
• 100 g parmezánsajt
• 200 ml habtejszín
• 100 g teavaj a sütéshez
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 dl száraz fehérbor
• friss petrezselyem
• 10 db koktélparadicsom
• frissen őrölt bors
• egy csipet őrölt szerecsendió
• só

A csirkemelleket egy éles késsel nagyobb szeletekre vágom, és enyhén beirdalom, hogy az ízek jól át tudják majd járni. Alaposan beleforgatom őket a blackening fűszerkeverékbe, és félreteszem őket. A vajat felhevítem, és a csirkemellek mindkét oldalukat nagyon magas hőfokon megsütöm, úgyhogy szép aranybarna kérget kapjanak. Ezután 180 fokos sütőbe beteszem őket kb 20 percre. Ezzel a módszerrel lehet elérni, hogy a csirkemell jó szaftos legyen.

A fokhagymát összezúzom és megfuttatom azon a vajon, amin a csirkéket korábban sütöttem. Ezután rádobom a felkarikázott paradicsomokat, majd jöhet a bor, és a tejszín, az összes fűszer, végül a parmezánsajt. Összeforralom, és összeforgatom a korábban kifőzött tésztával. 

Ezalatt a csirke is szépen megsül. Kivesszük a sütőből és szép hosszúkás csíkokra vágjuk őket, majd a tészta tetejére halmozzuk a szeleteket. Friss koktélparadicsommal és reszelt parmezánnal szórjuk meg tálaláskor.

Jó étvágyat hozzá!

Egy ismerősömtől tanultam még a "vadászkaja" kifejezést. Ezt akkor használták a családban, amikor épp nem volt betervezve semmilyen étel, hanem azt ették vacsorára, amit le tudtak vadászni a kamrából és a hűtőből. Jómagam is elég gyakran szoktam a vadászatnak ezt a formáját művelni. Ez nálam valóban nagy kihívást jelent, mert a kamrám és a hűtőm gyakran legénylakást megszégyenítően üres szokott lenni. Ezúttal azért valamivel szerencsésebb voltam mert találtam otthon csicseriborsót, és kuszkuszt. Innentől kezdve adott volt, hogy valami szuperegészséges fogást hozok össze.

Hozzávalók 2 főre:

• 1 doboz konzerv csicseriborsó / 1 bögre csicseriborsó
• 5-6 szem koktélparadicsom
• fél kígyóuborka
• fekete olívabogyó
• 100 g kuszkusz
• 1 evőkanál csiliolaj
• 15 dkg fetasajt
• 3 evőkanál kuszkusz
• friss petrezselyem
• só, bors

A kuszkuszt felöntjük forrásban lévő vízzel, sózzuk, hozzáadunk egy kanál olívaolajat és a csiliolajat majd félretesszük negyed órára. Ezalatt kellően megpuhul. Ezután hagyjuk kihűlni. Felkockázzuk az összes hozzávalót, és összeforgatjuk a kuszkusszal. Meglocsoljuk a maradék olívaolajjal, és már mehet is a hűtőbe, hogy minél hidegebb legyen tálaláskor.

Jó étvágyat hozzá!

Akárhányszor betévedek egy török étterembe, egy dolgot biztos, hogy rendelek: török lencselevest. Nagyon szeretem az ízét. Kicsit fanyar, kicsit pikáns, és nagyon tápláló. Már régóta szerettem volna elkészíteni, és most végre sikerült is. 

Hozzávalók 4 személyre:

• 1 fej vöröshagyma
• 200 g vöröslencse (nem kell előre beáztatni)
• 2 közepes szál sárgarépa
• 1,5 dl húsleves alaplé
  
• 50 g teavaj
  
• Só, bors, őrölt fűszerkömény
• 1 teáskanál őrölt pirospaprika
• 1 mokkáskanál csili 
• 1 teáskanál szárított mentalevél
• fél citrom leve
• 50 g paradicsompüré

A hagymát felkockázzuk és megfuttatjuk a vajon. Ezután ráöntjük paradicsomszószt, és hozzáadjuk az összes fűszert. Rádobjuk a felkarikázott répákat, majd felöntjük húsleves alaplével. Beletesszük a lencsét is, majd teljesen puhára főzzük a hozzávalókat. Levesszük a tűzről, és egy botturmix segítségével pépesítjük. Ha túl sűrű, akkor adhatunk hozzá egy kis vizet. Mehet is vissza a tűzre. Belefacsarjuk a citrom levélt, és újra felforraljuk az egészet.

Frissen őrölt borssal, és citromkarikával tálaljuk.

Jó étvágyat hozzá!

Elsőre elég furcsának hathat a kólával való sütés-főzés. Először Nigella kólás sült sonka receptjében olvastam arról, hogy sós ételekhez is kiválóan illik ez az eredetileg orvosságnak készült szirupos ital. Ennek nyomán jött az ötlet,hogy mi lenne, ha valami hasonlóval próbálkoznék én is? Grill pácokba gyakran kerül méz is. Én most a mézet kólával helyettesítettem. (Szigorúan Coca-cola !!!) A végeredmény mennyei lett. Természetesen a vendégeknek csak a kóstolást követően mondtam el a titkos hozzávalót, nehogy az újdonságoktól való félelem ideje korán a kedvüket szegje.

Hozzávalók 6 személyre:

• fejenként 4-5 csirkeszárny
• 1 evőkanál étolaj
• 1,5 dl Coca-cola
• 4 gerezd fokhagyma
• 3 evőkanál ketchup
• 1 evőkanál Worcestershire szósz - aminek a nevét soha nem  tudom rendesen kiejteni :-) 
• 1 evőkanál pirospaprika / lehet csípős is
• 1 evőkanál barnacukor
• só, bors

Az összes hozzávalót összekeverem egy lábasban, és alacsony lángon felmelegítem. Nem kell, hogy forró legyen. Elég csak annyira, hogy a cukor fel tudjon olvadni, illetve, hogy az ízek át tudják járni az egész pácot.

A csirkeszárnyakat kettébontottam, alsó és felső részre. Sóztam, és borsoztam mindkét oldalukat. Amikor a pác  visszahűlt langyosra, beletettem a csirkeszárnyakat, és az egészet egy éjszakára hűtőben pihentettem. 

Másnap grillen kisütöttem őket. Sütés közben egy tollecset segítségével a megmaradt páccal kenegedtem, hogy ne legyen száraz a végeredmény, hanem ragacsos-szaftos tökéletes chicken wings-ek kerüljenek mindenki asztalára. Egyszerű görög salátával tálaltam!

Jó étvágyat hozzá!

Kisgyerek korom óta rajongok a pisztáciáért. Ehhez talán nagyban hozzájárult az is, hogy legalább háromszázszor megnéztem a Különben dühbe jövünk című filmet, benne a "Pisztácia kifogyott, csokoládé nem is volt!" jelenettel. A mai napig a kedvenc fagyim a pisztácia. Ezt a kissé édeskés magvat leginkább édességekhez használják, és ha megnézzük az internetet többnyire desszertes recepteket fogunk találni. Ezúttal én viszont úgy döntöttem, hogy ötvözöm az indiai konyhával és készítek belőle egy jó kis curryt. Nem bántam meg, mert kiváló lett a végeredmény. 

Hozzávalók 4 személyre:

Olybá tűnik, hogy a nyár enyhült valamelyest, de azért még mindig jó erőben van. A hőségben a lakatató, hazai ízek nem biztos, hogy a legjobb ötletnek bizonyulnak. Az ember leginkább valami könnyed, frissítő ételre vágyik. Ilyenkor érdemes körbenézni mediterrán barátaink recepteskönyveiben, mert ők bizony nagy mesterei annak, hogy hogy is kell a nagy melegben jóllakni. Ezúttal a török konyhát céloztam meg. Ez a saláta gyakorlatilag csaknem az összes gyroszosnál fellelhető. Legelterjedtebb neve az Ezme. Már számtalanszor ettem ilyet, szóval épp ideje volt, hogy itthon is elkészítsem. Nagyon ajánlom grillételek mellé. A benne találaható menta levelek, és a citrom tökéletes kombináció a szaftos húsok mellé.

Hozzávalók 2 személyre:

• 3 egész paradicsom
• 2 zöldpaprika
• fél kígyóuborka
• 1 vöröshagyma
• 1 gerezd fokhagyma
• egy csokor friss petrezselyem
• egy csokor friss menta
• 1 fél citrom
• 2 teáskanál gránátalalma sűrítmény (pomegranate molasses) -elhagyható
• só, bors
• 2 evőkanál olívaolaj
• fél teáskanál szömörcepor (elhagyható)
• 2 evőkanál paradicsompüré

Ahogy a receptből is látszik van két hozzávaló, ami elsőre idegennek tűnhet: a gránátalma sűrítmény és a szömörce. Ázsiai fűszerboltokban mindkettő megtalálható. Sőt szömörceport még nagyobb élelmiszerboltokban is láttam. Természetesen mindkettő elhagyható, de nagyot dob az ízén, ha sikerül beszerezni. 

Lássunk is neki! A paradicsomokat egy éles késsel kereszt alakban beirdaljuk, és lobogó vízbe dobjuk őket néhány másodpercre. Ezután egy mozdulattal eltávolítjuk a bőrüket. Nagyon-nagyon apróra vágjuk őket. Ugyanígy teszünk a paprikával, a vöröshagymával és a kígyóuborkával is. Tényleg érdemes elszöszölni vele, mert minél apróbb végeredményt kapunk, annál jobban át tudják majd járni a salátánkat az ízek. Mikor végeztünk a folyamattal, egy salátástálban összeforgatjuk őket, ráfacsarjuk a citromot, hozzáadjuk a paradicsompürét, az olívaolajat, rázúzzuk a fokhagymát, végül hozzáadjuk az összes maradék hozzávalót (fűszerek+ apróra vágott menta és petrezselyem + gránátalma sűrítmény). Nagyon alaposan keverjük össze, és már mehet is a hűtőbe. Fontos, hogy elég időt hagyjunk neki hűlni. Minél hidegebb, annál finomabb.

Jó étvágyat hozzá!

A bableves azok közé az ételek közé tartozik, ami minden nemzet konyhájában megtalálható. Egészen változatos elkészítési módja létezik. Én ezúttal a román változatot szemeltem ki magamnak.

Sok ország ételeit készítettem már el, de ezidáig a román ételek valahogy elkerülték a figyelmemet. Ezért is örültem meg annyira, amikor találkoztam ezzel a recepttel. Elsőre a nyár közepén lehet, hogy nem jutna eszünkbe pont bablevest készíteni, ám mégis mindenkinek bátran ajánlom ezt a verziót. Tele van finom zöldségekkel, és ráadásul nem igényel utána az ember főételt sem. Az eredeti receptben nem szerepel alkohol, de úgy gondoltam, hogy a fehérbor nagyon szépen fog illeni a leveshez. Nem is fogtam vele mellé :-)

Hozzávalók 4 személyre:

- 200 g fasole (fehérbab)

- 1 fej vöröshagyma

- 5 szál angolzeller

- 3 szál sárgarépa

- friss petrezselyem

- 1,5 dl száraz fehérbor

- 3 dl húsleves alaplé

- 150 ml sűrített paradicsompüré

- só, bors

- oregánó

- tejföl a tálaláshoz

A babot fél napra vízbe áztatom. A vöröshagymát felkockázom és megfuttatom egy kis olajon. Hozzáadom a felkarikázott répákat és a zellerszárat. Belekanalazom a paradicsompürét is. Alaposan összeforgatom. Ezután jöhet a bab, az áztatóvízzel együtt. Felforralom, és beleöntöm a húsleves alaplevet, és alaposan megfűszerezem. Amikor újra forr hozzáadom a fehérbort is. Addig főzöm, amíg minden hozzávaló teljesen megpuhul. Ekkor hozzáadom az apróravágott petrezselymet is. Fontos, hogy tényleg csak a végén tegyük hozzá, mert így lesz nagyon friss az összhatás. Tejföllel tálalom.

Jó étvágyat hozzá!

Rajongok az elnyúlós szombat reggelekért. „Summer time, and the livin’ is easy…” Ilyenkor szokott a reggeli ebédbe csúszni, az ebéd vacsorába, a délutáni szunyókálás pedig estibe. Az ember félig leengedett rolók mögött, komolyabb teendők nélkül heverészik a kereszthuzatos nappali kanapéján a reggeli kávét szürcsölgetve, egészen addig, amíg meg nem éhezik. Egy ilyen délelőtt alkottam meg az én kis orosz mini blinijeimet.

Nemrég Moszkvában jártam, ahol meglepetésként hoztam haza néhány üveg lazackaviárt. Ritkán jut ilyen finomsághoz az ember, úgyhogy az ilyen alkalmakat nagyon meg kell becsülni. Mindenképp valami méltó fogás kiegészítőjeként szerettem volna felszolgálni. És mi más is illene hozzá jobban, mint a mini orosz palacsinta és a francia pezsgő? Mondanom sem kell, hogy ilyen reggeli után az ember hamarosan újra vízszintesben fogja találni magát. De miért is ne tenné, ha egyszer már megteheti? Bár gyakrabban lennének ilyen reggeleim…

 Úgyhogy jöjjön is a recept, ami felejthetetlenné teszi a hétvégénket:

Hozzávalók 2 személyre:

• 1,5 dl tej
• egy csipet kristálycukor
• egy csipet só
• 10 g friss élesztő
• 10 dg liszt
• 2 egész tojás

• 1 doboz tejföl
• 1 gerezd fokhagyma
• egy citrom
• egy szép csokor friss kapor
• 100 g kaviár (bármilyen fajta lehet)

• egy jó üveg pezsgő :-)

Fél deci langyos tejbe belekeverem a cukrot és hozzáadom az élesztőt, és hagyom, hogy tegye a dolgát.

A maradék tejet összekeverem a tojások sárgájával, és hozzáadom a lisztet. Ezután hozzákeverem a az élesztős tejet, majd félreteszem fél órára. Ezalatt jól megkel majd a tésztánk. A fehérjéket a csipet sóval kemény habbá verem, és óvatosan beleforgatom a már megkelt tésztába. Ezután nincs más hátra, mint kisütni a bliniket. Egy evőkanál segítségével egyenlő nagyságú palacsintákat sütök belőlük.

Amíg sülnek elkészítem a tejfölös szószt. A tejfölbe belezúzok egy gerezd fokhagymát, belefacsarom fél citrom levét, hozzákeverek friss kaprot, sózom és borsozom.

A lazackaviárhoz hozzáfacsarom a citrom másik felét. Alaposan összekeverem. Ettől kel csak igazán életre a kaviár. Annyival frissebb és élénkebb így az összhatás.

Ezt követően jöhet az összeállítás. A palacsintákra rákanalazok egy-egy kupac tejfölös szószt, erre jöhet a kaviár, és egy mini szelet citrom. A végén az egész tányért megszórom még egy kis kaporral, mert abból sosem elég.

Jól behűtött pezsgővel az igazi. Azt hiszem egy ilyen reggeli után nem tud nem boldog lenni az ember!

Jó étvágyat hozzá!

A madártej azt hiszem mindegyikünk gyerekkorával szorosan összefonódik. Sosem felejtem el azokat a nyarakat, amikor a nagyi ezzel fogadott minket.

Ilyenkor a nagy melegben kiváltképp jól tud esni ez a hideg desszert. A kedvenc részem a vaníliasodó benne. A fehérjéből készült galuskáknak valahogy annyira sosem szerettem az ízét. Olyan seízű. Ezért aztán elkezdtem azon törpölni, hogy hogy lehetne valamivel egy kicsit feldobni. Épp szabadságomat töltöttem egy nagyon inspiráló helyen, így nem volt nehéz dolgom. A habgaluskák elkészítésének trükkjére, azonban nem egyből jöttem rá. Készült néhány széria, mire elértem a tökéletes eredményt. Azt hiszem megérte a fáradságot. 

Hozzávalók 4 személyre:

- 2,5 dl tejszín

- 2,5 dl tej

- 4  egész tojás

- 1 rúd vanília kikapart magja

- egy csipet őrölt szerecsendió

- 2 teáskanál málnalekvár

- 2 teáskanál sárgabaracklekvár

A tojások sárgáját 3 evőkanál cukorral és a tejszín felével egy habverővel alaposan összekeverem. Egy lábasba öntöm a maradék tejszínt, a tejet a vaníliát, a szerecsendiót, és felforralom. Leveszem a tűzről, és nagyon lassan beleöntöm a tojássárgájás keveréket. Habverővel alaposan összekeverem, és nagyon alacsony lángra teszem vissza. Most jön türelemjáték, amit bizony végig kell csinálni, és nem szabad elkapkodni, különben finom sodó helyett rántottalevest kapunk. Folyamatos kevergetés mellett, tényleg alacsony lángon addig hevítem, amíg a kívánt állagúra sűrűsödik. Ha túl alacsonynak tűnik a láng, akkor kicsit apránként emelhetünk rajta, de legyünk nagyon óvatosak. Ha kész a sodó, tányérkákba merjük és hagyjuk őket hűlni.

A tojások fehérjét egy csipet sóval kemény habbá verem, és ketté választom. Az egyikhez óvatosan hozzákeverem a baracklekvárt, a másikhoz pedig a málnalekvárt.

Ezúttal a vízgőz helyett azonban sütős megoldást választok. Előmelegítem a sütőt 200 fokra. Egy sütőlapot kibélelek sütőpapírral, és rákanalazom a habot. (és itt jön a trükk. Nem galuskákat szaggatok belőle, hanem egybeöntöm az egészet. Ez azért nagyon fontos, mert össze fog kicsit sütés után esni. ) Kb. 5 perc sütés után kiveszem és ekkor szaggatom csak szét. Mindkét fajta galuskát így sütöm ki. Amikor kihűlt a sodók tetejére ültetem őket.

Jó étvágyat hozzá!

A lencse fantasztikus alapanyag. Nem csoda, hogy azon kevés ételek közé tartozik, amit még a Biblia is megemlít, nem is akármilyen formában. Ez volt az az étel, ami miatt még az elsőszülöttek jogairól is lemondott az egyik szereplő, csak hogy ehessen a mennyei lencsefogásból. Amikor lencseételt majszolok, mindig ez jut az eszembe. 

Pár héttel ezelőtt úgy hozta az élet, hogy egy héten keresztül minden nap húst-hússal ettem, aminek aztán az lett a következménye, hogy hirtelen nagyon megkívántam valami szigorúan húsmentes zöldséges egytálételt. így esett a választásom a lencsére. Hogy hamar elkészüljek vele, vöröslencsét vettem. Annyiban biztos voltam, hogy indiai módon fogom elkészíteni, de kérdéses volt, hogy még mivel turbózzam fel. Eredetileg spenótot szerettem volna beletenni a csicseriborsón kívül, de az épp elfogyott. És akkor pillantottam meg a vargányát. A vargányát a gombák királyának hívják. Olyan intenzív íze van, hogy szárított formában fűszerként is használják. Így aztán habozás nélkül beletettem a kosaramba.

Hozzávalók 4 személyre:

 - 1 doboz konzerv csicseriborsó

- 150 g vargánya (ha szezonon kívül vagyunk, akkor fagyasztott)

- 150 g vöröslencse

- 100 ml paradicsompüré

- 2 dl tejszín

- friss koriander

- 2 evőkanál curry fűszerkeverék

- 1 teáskanál kurkuma

- fél teáskanál őrölt kardamom

- fél teáskanál fahéj

- 3 gerezd fokhagyma

- 3 babérlevél

- egy csipet őrölt szerecsendió

- 25 + 25 g teavaj

- fél teáskanál őrölt csili

- só

A fokhagymát megfuttatom a vajon, és ráöntöm a paradicsomszószt. Az összes fűszert belekeverem, majd hozzáadom a lencsét. Felöntöm 2 dl vízzel, és csaknem teljesen puhára főzöm. Hozzáadom a vargányákat, és a csicseriborsót, és 10 percig összefőzöm. Amikor már teljesen megpuhult minden hozzávaló, jöhet a tejszín is. Felforralom, és elzárom alatta a tüzet, végül hozzáadom a maradék vajat. Ettől lesz szép fényes a szósz. Fantasztikus lesz a végeredmény. Ahogy a vargánya íze összeolvad az indiai fűszerekkel, az valami egészen frenetikus.

(Ha nagyon éhesnek érezzük magunkat, akkor nyugodtan belefőzhetünk felkockázott édesburgonyát is. Ettől igazán laktató lesz a fogásunk.)

Friss korianderrel a tetején tálalom.

Jó étvágyat!