Nő létemre roppantul szeretem a csípős dolgokat. Sokszor kell visszafognom magam, amikor vendégeket várok, hogy ne vessem el a súlykot. Ilyenkor nagyon mértéktartó vagyok, és tényleg csak annyi csípőset használok, amennyi annyira elegendő, hogy hangsúlyozza a többi fűszer ízét, vagy adott esetben kiegészítse őke.

Egyszer az egyik kedves ismerősöm megjegyezte, hogy amikor megismert az első mondatok egyike az volt, ami elhagyta a számat, hogy nagyon szeretek enni.

Nem győzök betelni hőn szeretett Itáliám konyhájával. Mindig felfedezek benne valami újat, valami extravagánsat, és egyszerűen mindig ott találom magam, hogy már megint tésztafogást készítek. 

Pikáns sültpaprika krémleves

Nemrég volt a kávézás világnapja. Nem csoda, hogy egy külön pirosbetűs napot szentelnek ennek a szent nedűnek. Egyszerűen képtelen lennék nélküle élni. És be kell valljam, hogy nem a hatása, mindinkább az íze miatt fogyasztom oly gyakran. 

Nemrég abban a szerencsében részesültem, hogy szert tettem Vietnámban egy eredeti csomag kopi luwak kávéra. Erről ugyebár köztudott, hogy nem a világ leggusztusosabban előállított terméke. A fákon élő, indonéziai cibetmacskaféle, megeszi a kávébabot, ami a beleken keresztül távozik. Ezek után a vállalkozóbb szellemű őshonosok óvatosan kikapirgálják a kávészemeket. 

Ha az ember eltekint ettől a folyamattól, és bevállalósan megkóstolja a kávénak ezt az oly furcsa fajtáját, szavamra mondom, nagyon kellemes meglepetésben lesz része. Zamatos, kissé édeskés íze van. 

De el is tértem a mai receptem tárgyától, mert igazából a vietnámi tojáskávét szerettem volna bemutatni, amelyet gyakorlatilag bármilyen erős kávéval el tudunk készíteni. Amikor először ittam ilyet, nagyon meglepődtem, hogy egy teamécses szerűt hoztak ki nekem, és mondták, hogy mielőtt elfogyasztom, hagyjam a kávét a gyertya fölött néhány percre. Erre azért van szükség mert ez a kávékülönlegesség abból áll, hogy az erős kávéra ráhalmoznak egy cukros tojáshabot, ami a meleg hatására még stabilabb állagúvá válik. Nagyon krémes az íze. Gyakorlatilag ahhoz tudnám hasonlítani, mintha tiramisut halmoztunk volna a kávénk tetejére.

Nem is húzom tovább az időt. Íme a recept.

Hozzávalók 1 főre:

- 2 tojássárgája

- 1 evőkanál barnacukor

- 1 evőkanál sűrített tej

- 1 adag lefőzött kávé

 A tojássárgájákat egy gépi habeverő segítségével habosra keverem a kristálycukorral és a sűrített tejjel. Ezt ráhalmozom a kávé tetejére és már kész is a finomság. Ha nincs olyan eszközünk aminek a segítségével gyertyával alá tudunk melegíteni, akkor forraljunk vizet, öntsük bele egy mélytányérba és állítsuk bele a kész kávénkat bögréstől néhány percre. Ez alatt lesz elég ideje meggőzölődni.

Szerintem mindenképp érdemes kipróbáln így is a kávét! Fantasztikus élmény!

Nem vagyok túlzottan édesszájú, de vannak desszertek, amiknek egyszerűen nem tudok ellenállni. Ide tartozik a cantuccini is. Ez egy kétszersült olasz keksz, amit kifejezetten a kávék és desszertborok mellé találtak ki. Egyszerűen fenomenális érzés, amikor az ember belemártja a gőzölgő kávéba a kekszet, ami azon nyomban lágyan omlós falattá válik a szánkban….. Hmmmmmmm

Szerintem sokaknak ismerősek azok a horvátországi nyaralások, amikor egy hosszú strandos nap után, beül a társaság/család egy autentikus kis étterembe, és ahogy a hagyományokhoz illik, kirendel egy nagy adag csevapot, természetesen csakis ajvárral. Nem mondom, hogy a hús nem frenetikus, de az ajvár nékül halovány árnyéka lenne csak önmagának. Nagyon hálás dolog eltenni belőle néhány üveggel, mert szinte bármelyik sülthúshoz passzol, de akár, ha vendégek érkeznek, mártogatósnak is kiválóan megfelel.

Azonban nem árt tudni, hogy kell azért némi türelem az összeállításához. Szánjunk rá legalább 2-3 órát. Remek délutáni kikapcsolódás, egy kis zene kíséretében.

 Hozzávalók 4 üveghez (2 dl-es ):

- 1,5 kg kápiapaprika

- két nagyobb padlizsán

- 7 nagyobb szem paradicsom

- 6 gerezd fokhagyma

- só, bors

- csilipor

- BORSIKAFŰ (őrőlt, szárított)

A paprikákat 200 fokos sütőbe sütőpapírra fektetve beteszem fél órára, vagy addig, ameddig már elkezd megfeketedni. Kiveszem őket, és egy hőálló szatyorba teszem kb 20 percre. Ezalatt a padlizsánokat félbevágom, beírdalom a felszínüket, és beteszem szintén fél órára a megtisztított fokmagymákkal egyetemben a sütőbe. Ha megfelelően kihűltek a paprikák, lehúzzuk a bőrüket, és kézzel kicsumázzuk, valamit amennyi magot csak tudunk eltávolítunk róla. Nem bonyolult művelet, de meglehetősen pepecselős. Mire a végére érünk a padlizsánok is megpuhulnak majd. A paradicsomokat x alakban bevágjuk, és lobógó vízbe dobjuk őket kb 5 percre. Ezután mehetnek a hideg vízbe. Eltávolítjuk azoknak is a héját. 

Miután mindezekkel megvagyunk, az összes hozzávalót összeturmixoljuk egy nagy edénybe. Ezt követően összeforraljuk az egészet, és meg is fűszerezzük, majd azon melegében beletöltjük az üvegekbe. Jó szorosan lezárjuk az üvegekt tetejét. Egy nagy edényt teletöltünk vízzel, beleállítjuk az üvegeket, és 10 percig forraljuk.

Kivesszük az üvegeket és egy pokróccal körbecsavarjuk őket, majd úgy hagyjuk kihűlni. Ezután nagyon sokáig eláll majd, bár nem sok ideje lesz rá :-)

Ez egy nagyon egyszerű, laktató és tartalmas fogás. Hogy miért kapta pont ezt a nevet? Jó kérdés. Az olasz mondavilágban több magyarázat létezik rá. Itáliában bizony minden ételnek legalább 20 különböző legendája van. Már csak Isten tudja, hogy melyik a valós.

Régen a tengerparti olasz városkákban mindig épp az került asztalra, amire aznap sikerült szert tenni. A matrózok, amikor kikötöttek, bizony a forró asszonyi ölelésen túl, a gőzölgő meleg ételekre is legalább annyira vágytak. A kurtizánok, már akkor is jól tudták, hogy bizony a férfi szívéhez, na és a pénztárcájához a hasukon keresztül vezet az út. Ezért előszeretettel készítettek tengeri hozzávalókkal vegyített tésztákat. A spagetti alla puttanesca egy tipikus tengerparti eledel, amit, ha megkóstol az ember rájön, hogy miért is lehetett ez a vén matrózok kedvence, pláne ha még ehhez hozzáképzeljük a csinos signorinákat. :-) 

Még mielőtt leírnám a receptet, fontos megjegyeznem, hogy ez a tésztafogás se nem paradicsomszószos , se nem tejszínes. Viszont annál finomabb. Nagyon fontos, hogy  a tészta főzővizét nehogy kiöntsük, mert nagy szükség lesz rá.

Hozzávalók 2 személyre:

 - 200 g spagetti/ vagy bármilyen más tészta, én ezúttal tagliatelle tésztát használtam

- 3-4 gerezd fokhagyma

- 1 friss zöld csili

- 150 g koktélparadicsom

- 100 g parmezánsajt

- friss bazsalikom

- friss petrezselyem

- 1 dl száraz fehérbor (el is hagyható)

- olívaolaj

- 2 doboz konzerv szardella (villával nagyon alaposan összenyomkodva)

- fekete olívabogyó (magnélküli)

- kapribogyó

 Főzzük ki sós vízben a tésztát. Ezalatt olívaolajon futtassuk meg a fokhagymát és az apróra vágott csilit (annyit tegyünk csak bele, hogy épphogy csípjen). Ezután jöhet a villával összetört szadella, majd a zöldnövények, végül a paradicsom. Ezután nyakonöntjük a borral, és jól összeforraljuk. Végük hozzáadjuk az felkarikázott olajbogyót és kapribogyót is. A tészta levéből egy merőkanálnyi szintén mehet a raguba. Ezután leszűrjük a tésztát és alaposan összeforgatjuk a puttanesca szósszal. A sajt kb. felét ráreszeljük, lefedjük egy fedővel, hogy szépen össze tudjon olvadni a tésztával. Tálaláskor egy krumplihámozó segítségével szép parmezánforgácsokat szórunk az étel tetejére.

Jó étvágyat hozzá!

Bár már beköszöntött az ősz, azért még érdemes kicsit visszakacsintani a nyárba, és kihasználni a jóidőt arra, hogy minél többet töltsünk a szabadlevegőn. Ennek egyik kiváló módja a grillezés. De, hogy ne kelljen sokat álldogálni a tűz mellett, érdemes hallal próbálkozni. 

Két hete Nájemi barátnőmmel ellátogattunk a mesés Rovinjba, ahol illegalitásban tudtunk csak sütni/főzni. A házinéni folyamatosan üldözött minket, de mi ennek ellenére remek fogásokkal örvendeztettük meg magunkat. Egy 10 nm-es miniszuterénből mindent kihoztunk, amit csak lehetett. Vittünk magunkkal mini rezsót, és elektromos grillsütőt is. Azt hiszem az a lakás még nem látott ilyet. Természetesen a nyaralás végén igen komoly feddésben részesítették tetteinket. "You are cooking all the time."- hangzott el a dörgedelmes fenyítés. Ennek ellenére megérte minden egyes falat, mert csodásan kiegészítette a nyaralásunkat. Az egyik este találtuk ki, hogy sütünk halat. Találtunk is a helyi boltban csuda friss dorada halakat. Ezt töltöttük meg minden földi jóval. Ilyenkor tudom csak igazán sajnálni, hogy nem tenger mellett élek.... Nincs jobb a tengeri herkentyűknél!!! :-)

 Hozzávalók 2 személyre:

- 2 egész dorada/ vagy bármilyen tengeri hal

- 1 egész citrom

- 10 koktélparadicsom

- 5 gerezd fokhagyma

- 200 g friss mángold

- 3 közepes főtt, felkockázott burgonya

- só, bors

- fél deci száraz fehérbor

- friss petrezselyem

- vaj

A citromot és a paraidicsomokat felkarikázzuk. A halak hasát alaposan kimossuk és besózzuk. Ezután beletöltjük a citromot, a paradicsomot, a petrezselymet és két gerezd fokhagymát (vékony szeletek formájában)

Ezután mehet is a grillre. Amíg sül, elkészítem a köretet. A vajon megfuttatom a maradék fokhagymát, és ráöntöm a megmosott mangoldot. Puhára fonnyasztom, és ráöntöm a bort, majd sózom, borsozom. Elpárolom a folyadékot és a legvégén hozzáforgatom a főtt krumplikat is. Kész is a köret. Nem túl bonyolult, viszont nagyon tápláló.

A halak esetében nem szabad megijedni tőle, ha kicsit feketés színt kap. Pont ettől lesz olyan pompásan finom.

Jó étvágyat hozzá!

Múltkor annyira jól sikerült a bagel sütés, hogy úgy döntöttem, hogy tovább megyek a péksütik sorában, és ezúttal perecet sütöttem. Rengeteg féle létezik belőle. Van sós, édes, ropogós, puha, magvas, sajtos és még sorolhatnám. Nekem leginkább az egyszerű sós, puha állagú perec fogta meg a fantáziámat. Mindenképp olyat szerettem volna készíteni, amit könnyen lehet törni, és tunkolásra is alkalmas.  Már akkor tudtam, hogy teljes a siker, amikor az aranybarnára sült pereceket elkezdtem kiszedni a tepsiből. Az az illet, ami ilyenkor megcsapja az ember orrát, egyszerűen mennyei. 

 Hát nem szívderítő egy a látvány??? :-)

Még annyit praktikát fontos elmondanom, hogyha többet csinálunk, akkor egy részét félkész állapotban le lehet fagyasztani. És ha bármikor újra megkívánnánk a perecet, a mirelit hűtőből kivéve 10 perc alatt az asztalunkon teremhet a tökéletes példány.

Vágjunk is bele!

Hozzávalók 15 közepes perechez:

- fél kg búza finomliszt

- 1 egész tojás

- 25 g friss élesztő (semmiképp se a por változatát használjuk)

- 2 dl tej

- só

- fél teáskanál cukor

A tejet felmelegítem, és hozzákeverem az élesztőt és a cukrot. A lisztet egy keverőtálba szitálom, ráütöm a tojást és hozzákeverem az élesztős keveréket is. Megsózóm és jól összegyúrom. Ezután hagyom, hogy az élesztő tegye a dolgát. Nagyságrendileg fél órát hagyjuk pihenni. Látni fogjuk, hogy milyen szépen megdagad majd. Újra átgyúrjuk és 10-15 egyenlő labdácskára osztjuk. A labdácskákból kígyókat formázok, és megtekerem úgy keresztbe, hogy perecet kapjak belőle. Pont olyan ez, mint amikor az óvodában gyurmából pereceket gyártottunk, és milyen jó is, hogy most igazából is megcsinálhatom. Ha meg vagyunk az összes pereccel, akkor egy sütőpapírra fektetjük őket, lehetőleg úgy, hogy elég távolság legyen közöttük. 15 percig hagyjuk kelni, majd lobogó vízbe dobálgatjuk őket és mindkét oldalukat fél-fél percig főzzük. Ha le akarjuk fagyasztani, azt ezen a ponton tudjuk megtenni.

200 fokos sütőben sóval megszórva, aranybarnára sütjük őket.

Jó étvágyat hozzá!